“Van lágy téli szomorúság, az hideg és szép és nincs oka” /Kemény Lili: Magasfeszültség/ “A tartós csendnek, amikor egyre csak nyúlik, nyúlik, egyszer csak hangja lesz.” /Bodor Ádám: Verhovina madarai/

Öreganyád fogott egy darab vajat, kislábos, sparhelt. Mikor fölolvadt a vaj, marokkal dobott bele lisztet, jó darabig kellett kavarni. A szagát az udvarról megérezted. Előbb halványsárga, ha sötét karamellszínű, akkor van kész. Sült vajban sült liszt, vajaja, utáltad vagy imádtad, ebben nincs átmenet.

Rettenthetetlen hülyék kora jő. Pojácák vagy gazemberek? Is-is. Egyszerre félem és röhögöm általlátni: a szikla óhatatlan visszafelé görög. /Petri György: Sziszifosz visszalép/ Bilz F.E. :Az új természetes gyógymód Dresden-Radebeul

Jemenszerű ország dél-amerikai bukéval. Kocsival utazgatunk, vannak velem páran, ismeretlen barátok. A csomagtartó teli, majd kibuggyan. Meg kell állnom egy kicsike faluban, megállok, mert kedvem van megállni, nem én vezetek. Az úttesten egy bébielefánt feje, mellső lábai, a többit már szétgyúrták az autók. Lefényképezem, mániákusan fényképezek, nem jók a fények, nem sikerül az elefánt. A halom cucc tetejéről leveszek egy plédet, beterítem, valamije mindig kilóg, kicsi a pléd, most épp csak az ormányából egy darab, szandálban vagyok, pedig alá tudnám igazítani. A kocsira úgy szállok fel, mint tömött pakisztáni buszokra szokás, állok, egy kézzel kapaszkodom. Megint kiszállok, most egy épületbe megyek, csupa halványszürke kő, az aljában McDonald’s, ott vár anyám,…