április | 2015 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2015 április

Almafák közt

Születésnapra Joyce-t kaptam, fiamtól az Ifjúkori önarcképet. Ráadásnak volt benne egy Cartaphilus levlap, rajta J.J., karjai pálcikák, bambán előre néz nagy, félrebillentett fejjel. Kabátja átmenet a háziöltözet és a zakó között, rézsútkockás, borostyánsárga. A hátára firkáltam pár megőrzésre méltó mondatot: “Az este szaga úszott mindenfelé, a falusi felásott földeké, ahonnan répákat húzkodtak ki, és meghámozták [...]


Itt szólhat hozzá

Paparazzini

Egy kisfiú volt nálunk. Szőke kisfiú, unatkozott, nyakába akasztotta a gépemet. Körbejárt, kattogtatott. Oda se figyeltünk, észrevétlen, mint egy simlis fotóriporter, úgy settenkedett. A végén rászólt az apja, a lencséhez ne nyúljon, még összemaszatolja. Erre a fotelba vágta, tovább nem érdekes így, hogy nem lehet titokban. Inkább ment a kölykökhöz, szembekötősdibe oltott bújócska, abban több [...]


2 hozzászólás

Mint a sót, úgy szeretni

Gondoltam, hallgatok. Nem szólok róla, kicsike utalás, annyit se. Nehogy az legyen, hogy elbabonázom. Kimondom, és visszájára fordul. Vagy elég, ha olyan lesz, mint előtte, ne legyen olyan megint. Aztán mást gondoltam. Rögzítem, magam elé rakom sorban, és nézem. Gyönyörködöm benne, sütkérezem a jóérzésben. Naplóféle ez a fiúknak, ha olvassák egyszer, hasonló helyzetben különösen. Legyenek [...]


Itt szólhat hozzá

Te is, czillag virágoczka

A húsvét nekem az illatok. Meséltem valamikor erről, Néni, kutya, póráz, milyen volt a régi húsvétok illata. Orgona, ibolya. Orgona a kölni, ahogy apám felállít a nagy, sötét ebédlőasztalra. Fehér, fodros kötényben várom, hogy meglocsoljon. Ő az első, nem áztatja szét a hajam, hogy csorogjon fejbőrön végig a szembe, a fülem mögé tesz néhány cseppet. [...]


6 hozzászólás