“Apa: Az életet nem lehet becsapni. Csáth: Boldog akarok lenni! Utolsó Vendég: Jaj de szép idő van! Anya: Találkozunk a végtelenben! Kosztolányi: Jaj, ne.” /Esterházy Péter: A kitömött hattyú/

Kiteszek magam elé egy kezet. Combon keresztbe tett csuklók, mindkettőn karkötő, fém és nemez. Csak az egyik kéz látszik teljesen, a másik egy papírlapot tart. Nem papírlap, vékonyka füzet pontosan felülről fényképezve. A mutatóujj a hüvelykujjhoz ér, keresi, hogy mit piszkálhat fel, amit aztán megint lerág. Látom a nyálad, körömfélholdon csillog, nehogy letöröld. Tavasz van, [...]

Unalmas futni. Kell találni valamit, figyelni valami másra. Van, akiből zsinórok lógnak, egyenesen beműszerezik magukat futáshoz, mindenféle mérő és lejátszók. Zene, de van, aki közben nyelvet tanul, megy a fülébe az angol, fut, és mire vége, megvan egy leckével. Ha sokat fut, megvan kettő. Unalmas futni, dögunalom, meg fárasztó is. Hajnalban pláne, nincs senki az [...]

“Asztalon áll, és sohase józan, elvarázsolt furcsa sztár. Lyuk a lelkén, a lelke telkén, aranykehely és papírpohár. Trolibusz jön, a szeme ragyog, leszállni róla nem tudok Megmagyarázhatatlan gondolat, a tudat alatt.” /Legát Tibor: Asztalon áll/ “ “keress egy kapitányt festett jelzőbójákat a várhoz meg sereget meg királykisasszonyt tízéves- már megesett és pattanásos hajadont a papír [...]