Havonkénti archívum: 2016 december
Dohánysárga év
Újabb kattanásom Hallgrímur Helgason: 101 Reykjavík. Remek a címe, hozzá a név, nézem, ahányszor kézbe veszem, nézegetem. Lázba hoznak engem a sonok és dóttirok. Ajándékba adtam, nem jött be, hát magamhoz ragadtam. Hogy úgy mondjam, örökbe fogadtam. Meghálálta, ahogy ez lenni szokás megunt vagy eldobott dolgokkal. Befurakodott a fickó a mindennapomba. Spórolok vele, lassan olvasom. […]
Saját bőrünk, meg a másoké
Nem azért, mert Karácsony, hanem mert mostanában történt. Talán azért pont most, mert Karácsony. Olyankor, amikor a jó szebb, a rossz mélyebbre hat. Érzékeny az ember a másikra, túl közel kerülni hajlamos. Könnyen felpiszkálható a lelkiismeret. Pár éve még felkapott falu Budapest fölött. Azóta elcsendesült. Van ott egy telek, rajta faház, alig húsz négyzetméteres. Nyaranként […]
Boldog leszek
Tizenöt éve debütáltam vele, úgy értem, vezettem be először családi körben. Evés-ivás volt a címe, a legjobb Alibi. Ajándékba adtam, aztán visszaloptam. A Kerttel már biztosra mentem, százhatvan kilométerről ma is megmondom, a polcon hol a helye (… között). Apámnak Lovakat vettem, rá az Urak-Dámák következett, a kártya nála kétség kívül nyerő. Gyűltek szépen az […]
Szállnánk, szállnánk messze
Ott csap tarkón egy vers, ahol a legkevésbé várnánk. Dolgozom épp, afféle nem túl üdítő délelőtt. Kedvetlen mindenki. Ülök egy ágy szélén, köröket rajzolok hideg, gyűrött kézre. Csigavonal lesz belőle, aztán selyemsujtás. Nem ébred fel rá. Simogatom tovább. Kár, hogy nem voltam itt előbb. Felzavar, majdnem belealudtam a simogatásba. Kár, hogy nem voltam, igen, gyorsan […]