december | 2016 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2016 december

Dohánysárga év

Újabb kattanásom Hallgrímur Helgason: 101 Reykjavík. Remek a címe, hozzá a név, nézem, ahányszor kézbe veszem, nézegetem. Lázba hoznak engem a sonok és dóttirok. Ajándékba adtam, nem jött be, hát magamhoz ragadtam. Hogy úgy mondjam, örökbe fogadtam. Meghálálta, ahogy ez lenni szokás megunt vagy eldobott dolgokkal. Befurakodott a fickó a mindennapomba. Spórolok vele, lassan olvasom. [...]


Itt szólhat hozzá

Saját bőrünk, meg a másoké

Nem azért, mert Karácsony, hanem mert mostanában történt. Talán azért pont most, mert Karácsony. Olyankor, amikor a jó szebb, a rossz mélyebbre hat. Érzékeny az ember a másikra, túl közel kerülni hajlamos. Könnyen felpiszkálható a lelkiismeret. Pár éve még felkapott falu Budapest fölött. Azóta elcsendesült. Van ott egy telek, rajta faház, alig húsz négyzetméteres. Nyaranként [...]


Itt szólhat hozzá

Boldog leszek

Tizenöt éve debütáltam vele, úgy értem, vezettem be először családi körben. Evés-ivás volt a címe, a legjobb Alibi. Ajándékba adtam, aztán visszaloptam. A Kerttel már biztosra mentem, százhatvan kilométerről ma is megmondom, a polcon hol a helye (… között). Apámnak Lovakat vettem, rá az Urak-Dámák következett, a kártya nála kétség kívül nyerő. Gyűltek szépen az [...]


2 hozzászólás

Szállnánk, szállnánk messze

Ott csap tarkón egy vers, ahol a legkevésbé várnánk. Dolgozom épp, afféle nem túl üdítő délelőtt. Kedvetlen mindenki. Ülök egy ágy szélén, köröket rajzolok hideg, gyűrött kézre. Csigavonal lesz belőle, aztán selyemsujtás. Nem ébred fel rá. Simogatom tovább. Kár, hogy nem voltam itt előbb. Felzavar, majdnem belealudtam a simogatásba. Kár, hogy nem voltam, igen, gyorsan [...]


Itt szólhat hozzá