június | 2014 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2014 június

Sose jön rá

Ráadásnak marok búzavirágot kaptam. Névnapomra, nevem napja, ahogy mondtuk valamikor. A japán meccs alatt vettem elő, oda nem illő hangulatban. Sose jön rá, hogy ő jutott eszembe, miközben olvastam. Fenékhorogra tűzött élő kutya a legjobb csali, ha cápára megy az ember … Azt mondaná, menjen csak tovább, és becsukná a szemét. Mesélek, ahogy kéri. Ott […]


1 hozzászólás

Kívülről nyugodt voltam

Annyiféle haszontalan titkot gyárt az ember. Veszi körül magát rejtélyekkel, itt-ott föltűnik valami lappangás. Üres margarinos doboz például, szinte hihetetlen, de el lehet bujtatni benne egy egész szerelmes délutánt. Hozzá nem illő fokhagymaszag szivárog belőle még évek múltán is. Három zsömlés fasírttal mindent nem lehetett volna megmagyarázni. Ha zellert reszeltek bele, akkor se. Aztán itt […]


Itt szólhat hozzá

Nem volt a környéken kvasz

Minden nap elzarándokoltunk, ha semmit nem kellett venni, akkor is, csak úgy, körülnézni, ne maradjunk le, ha valami jött. A banán ideje akkor már lejárt, az obligát sorban állás maradt, ha túl gyorsan haladtunk, betettek lassítófutamokat. Icuka olyankor mesélt, ha pedig mesélt, nem járt a keze. A sort persze nem lehetett elkanyarítani. Vehettünk volna odaátról […]


Itt szólhat hozzá

Könnydömping

[vers] Az én anyukám szorgos, mint a hangya, Estére mindig elkészül répa, hagyma. Anyu egy igazi zseni, Főzésben őt senki le nem veri. S ha akarom, Reggelre asztalon a makaron. [próza] Be the first to like. Nem tetszik Share


2 hozzászólás
  • Oldalak

  • Fotóalbum

  • Levél

  • Keresés