Havonkénti archívum: 2016 augusztus
ice & land
Oszt, szoroz. Azért, hogy kiegyenlítsen. Ez olyasmi, mint az egyszer hopp. Istenuntáig mászkálsz ide-oda. Aztán ennek vége. Ugyanott látom magam, ha évekre előrenézek, mozdulatlan. Különös becsülete lesz így az utolsó útnak. Volt velem egy könyv, fiamtól kaptam, mikor még Izland szóba se jött. Sjón, mert A macskarókát imádtam. Ez most A cethal gyomrában. háztámasz nem […]
És még mindig
Már nem elég a mesék szava, hinnem; s nem ejt meg öles híradás … De ezt, íme láttam is. Ön-szemeimmel. Magam. Értitek? Én – nem más. /Ilja Szelvinszkij: Mindezt láttam!/ Mormol a Néva régi verseket. Gogol könyvéből lép elő a Nyevszkij. A Nyári kert Anyegin fejezet. Blokra emlékeznek a Szigetek, A Razjezzsaján kószál Dosztojevszkij. /Szamuil […]
Még mindig az oroszok
És még mindig a vonatkozó Viktor Jerofejev. Nem cifrázom, tudniillik az Enciklopédiában a medvéről, orosz medve, ott van minden. Nagyjából stimmel, mondom úgy, hogy nemrég beleszagoltam, épp a hónaljába csak valamit. Ráadásul Pityer a sűrűjétől elég messze esik, szóval ahogy egyre távolabb mész, az összes passzus egyre valószerűbb. De persze az is fölmerül, hogy kamu […]
Északi elégia – Szentpétervári anziksz
Emlékednek legyen ez áldozat… Puskin Én onnan elkerültem… Puskin Dosztojevszkij orosz hazája ez. Egy torony hegye éket ver a holdba. Csapszék-zsivaj, és könnyű röptű hintók. Négyemeletes ház-gigászok nőnek a Gorohovaján, a Szmolnij táján. Lépten-nyomon pénzváltók, tánctanárok, cégérek: Henriette, Basile meg André, pompás sírboltok: Sumilov-család. Különben alig változott a város. És nemcsak én, de más is […]