február | 2014 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2014 február

Ha könnyeim, ha arcomon,
Mint tövisek, szemembe szúrnak.

Napok óta A vak bagoly volt mellettem. Olvastam és újrakezdtem, és mentem vissza megint, hogy aztán máshonnan kezdjem. Vittem magammal aznap reggel. Ültem a padon, az edzőcipő madzagja lógott. Ott folytattam, ahol éjjel abbahagytam. Fázott a hátam. A teremben még nem nyitottak lámpát. Tudtam, hogy lesz egy vasárnap, amikor ide Szádeq Hedájatot teszek. Semmi történet [...]


1 hozzászólás

Konc királytól Cibere vajdáig

Vakon ülök a székben, kérdezik, milyen lett, nem látom, gőzöm sincsen – utálok fodrászhoz járni. Moziba hívnak, poén a sztori, végigröhögjük majd az egészet – idegesít, ha remekül kell magam érezni. Pont ez a kettő van benne, nem külön-külön, hanem egyszerre, amikor felöltözöl idétlenbe – sose bírtam a farsanggal zöld ágra vergődni. A fánk, halványsárga [...]


1 hozzászólás

A maflásra emlékszem, az mindig fifti-fifti

(…) A pultban akkoriban egy szőke nő állt, úgy tűnt, mintha a hasa és a melle összeérne, almaforma lány volt a Marika. Reggelente nyúlánkabbnak látta, már-már szögletesnek, estére elpuhult, nem maradtak kontúrjai, olyankor lett volna jó megbaszni. A Marika egyszer azt mondta, miközben áthajolt a pulton, úgy hajolt át, mint Unicum-reklámokon a nagymellű csajok, mutatóujjával [...]


Itt szólhat hozzá

Mint a halvány hold-szelet

Nem ismerek lovat. Anyám kecske, apám tigris, én meg majom lettem. Rengeteg a jó tulajdonságom, a majmok értelme kiváló, ráadásul mindig vidámak. Eléggé megbukott az elemzés, a könyv kidobott pénz lett. De meg kellett vennem, mert akkoriban volt egy disznóm. Ki akartam fürkészni a leghátsó szándékát, mélyére menni jellemének, csapdát állítani a lelkének, legyen két [...]


2 hozzászólás