július | 2016 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2016 július

Legbelső közlés

Most nem a szöveg a lényeg, a szövegelés, hanem a zenék. Persze az is lényeg, itt akár meghallgatod. Gyűjtsek össze öt-hat, számomra meghatározó dalt, mondták, legyen nagyjából húsz percnyi anyag. Egy élet zenéiből hogy csíp ki az ember húsz percet. Minek alapján szór meg, hagy bent, miért pont így szelektál. Csak úgy lehet, hogy nem [...]


Itt szólhat hozzá

E.P.

Most mindenki elmondja. Én is. Most mindenki dadog. Én is. Most mindenki sír. Én is. Tizenhét hattyúk. Másodév, szerelem. Nem bölcsész voltam, nem értettem. Hogy lehet Péter, mikor Lili, és fordítva. Aztán belejöttem. Ez volt az első. A madarast elajándékoztam. Megbántam. Schiele-vel az elején beszereztem megint. Ezt is megbántam, a madarast kellett volna valamiképpen. Most [...]


Itt szólhat hozzá

Zónázó

Mi össze vagyunk nőve. Innen van az, egyszer így beszélek, most meg pont ellenkezőleg. Nem mennék sehova, nem szöknék már egy picit se. Maradni volna jó velük. Össze vagyunk nőve, ezért piszkál, ahol egymáshoz érünk, és kéne, hogy néha friss szél játsszon közöttünk. Aztán meg rögtön az kell, hogy hozzám ragadjon a mocskos kis kezük. [...]


1 hozzászólás

Muskátlik megint

Azt mondják, á, biztos a front. Kevereg most hideg és meleg, aztán megállapodik, majd akkor lenyugszik benned, elsimul minden. Nem frontfüggő a feszültségem. Éreztél már olyat, hogy lövésed sincs, mitől, de szanaszét szakadsz. Meg akarsz halni, ez a következő pillanat, persze nem halsz, csak nehogy meghaljon valaki. Ne legyen baja neki, se neki, gyereked, apád, [...]


1 hozzászólás