szeptember | 2014 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2014 szeptember

A kazárok felemelkedése

Semmi nincs, csak a szél. Tépi az ablak előtt a tujákat. Három öreg tuja, észrevétlen száradt el a középső. Nincs szívem kivenni, élő ágaival hajol köré a másik kettő. Mintha féltenék tőlem. Kefiresdobozban paradicsomot palántált az óvodában a fiam. Diónyi gömbök bólogatnak a muskátli előtt. Leszedem, nem érik már be, olíván pirított köret lesz belőle [...]


2 hozzászólás

A néni

A néni azt mondja, a neveket mindig kicseréli. Hátha olvassa valaki, és még magára ismer, a Józsiból így lett Pista. Lopni járt hozzá a szomszéd, aztán ült a nagy melegben a cserépkályha mellett, pöffeszkedett a jóléttől. A más fája meg égett, szaladgált a macska árnyéka a falon. Pista megunta, lyukat kapart a hasított fába, és [...]


4 hozzászólás

Terápiás blog – avagy a kilencedik tudat

Fogjuk az őszre. Ilyenkor bedurvulnak a lélekügyek. Mondjuk másként: az ember nyűgösebb lesz. Hisztis, egyenesen belehajlik a depresszióba. Ez az, hát akkor fogjuk arra. Pár napja még nem volt depresszióm, fura. Most meg van. Göngyölítem fel az oksági láncot, nézem, mi van az elején. Iskola. Na de kérem szépen, engedtessék meg, iskola? Úgy volt, hogy [...]


2 hozzászólás

Árny, olló, játék, ősz, nyirok

Miként Firmin, úgy éreztem magam Fraknó várában. Firmin, a patkány, az antikvárium alagsorában. Mauzóleum volt, elfelejtett kincsek múzeuma, olvasatlan és olvashatatlan művek temetője. Mint valami menedék, olyan volt nekem az a pinceterem. Csupa polc minden, cukorspárgával csomózott iratok. Gyűrt, penészes oldalak, szélükön porladó papírhalom. Kiszédeleg, aki utolsónak maradt, lekapcsolják utána a fényeket. Senki se tudja, [...]


Itt szólhat hozzá