január | 2013 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2013 január

Szívátültetés

Azt mondja, melléd ülök, pedig nem mellém ül. Leülök melléjük, én is félek. Az az üres papír, tudod, az üres képernyő. Ők sokkal nyugodtabban félnek, nagyban félnek, én kicsiben. Betelik, nem telik, egyáltalán elkezdődik-e. Nem az, hogy leírsz pár oldalt, ott még nincs elkezdve, nem feltétlenül. És van, hogy fordítva, mire leírod, vége, kinyiffant, kimúlt. [...]


Itt szólhat hozzá

Elgörbült csókok

Nem tudok franciául. Ezért csak tippelek, mit jelent, Bisous Tordus. Kicsavart, megszakadt, tiltott, kiválasztom, ami legjobban tetszik, legyen az elgörbült. De nem itt kezdődik, a francia sem, az ott, hogy valamikor tudtam. Egy darabig jártam Micu bácsi feleségéhez. Micu bácsi jól bridzselt, jobban, mint Papika, kárpótlásképp hozott neki egyszer három bébifenyőt. Kettő megfogta, a középső [...]


Itt szólhat hozzá

A végének a vége

A legutóbbinál azt mondtuk, oké, nem lesz könnyű megoldani, volt valami alapvető nehézség a kapcsolatunkban, de megoldjuk, hogy még mielőtt bekövetkezik, nekivetkőzünk egymásnak rendesen. Hogy hol, az elég kérdéses volt. Addig taktikáztunk, míg majdnem elszúrtuk a napot, azt hittük, van még negyvennyolc óránk, nem volt. Komolyan vettük a fenyegetést, és örültünk, hogy leveszik a vállunkról [...]


Itt szólhat hozzá

Állnak a férfiak

Elegem van. Elegem. Csak szimplán, meg se kell mondani, miből. Élet, úgy általában. Az viszi a pálmát. Aztán jönnek a részletek, hó. Arra fogod, köcsög hó. Hideg, sötét reggel. Közben meg nem is arról van szó. Fázik a kezed, na és, kiüt a só a bakancsodon, ki nem szarja le. Gyerekem ezt énekli sajnos, hülye [...]


Itt szólhat hozzá