Sok, talán zavarosnak s egymásnak ellentmondónak látszó dolgokat fogsz e levélben olvasni – azonban arra kérlek, bocsásd meg, s nézd ezt el nekem, mert hidd el, nagyon nehéz dolgom van. (…) Sajnos, mindketten egy félreértés (félrevezetés) áldozatai voltunk. Hogy mégis milyen sokat jelentettél számomra, ahhoz tudnod kellene, hogy én már egyszer végképp lemondtam minden olyan álomról, amelynek megtestesítője egy olyan kedves, okos leányka, aki többre vágyik holmi futó kalandnál. (…) Neked például egy francia szóból képzett nevet adtam, Pusilanime-ot (…) Én álmodtam a szerelem és a barátság harmonikus egységéről – ami a mi helyzetünkben is megvalósítható lett volna. Látod, ez lehet, hogy mindig álom marad. (…) Emléked már megtisztítottam minden…

A versmondóverseny körül bűzlik a terep, másként szólva betört a kétes tisztaság. A tét a továbbjutás, osztálymondásról iskolaira, mondom, kemény az ügy. Mami választ, kölök magol, csak úgy zabál Halpagár, megy bele a libamáj, mint gyerek fejébe a medve. Megül szépen, zörren, morran, ahogy kell, csak a sorvégek néhol föl vannak kapva, énekelve kicsikét, tudod végig ügyesen, hát azon csiszolgassál még, de benne vagy az ötben. Ötből egy holnap kiesik, te leszel az, hétszentség, dehogy leszek, jó kis vers ez, jobb az összes többinél, mindenki élvezte, tudom végig, ügyesen. Otthon kibicek bújnak elő, kis kibic és nagy kibic, ellenőrizni a hangsúlyt, mi lesz vele, ha pont van a szövegben. Le…

Átbiciklizek Ausztriába a két tyúkért. Karácsonyra, tojni kellenek. Sima aszfaltszalag, középen neonsárga szaggatás, nézem a csíkokat, mintha rövidebbek lennének, aztán csak pöttyök szorosan egymás után. A Kresz-módosítás szerint nem tudom, mit jelent. Kosár nincs, azt elfelejtettem, adnak dobozt a tyúkkal, remélem. Megjelenik még egy sáv, biztos kaptató, de nem, minden marad lapos, viszont egyre több a sáv. Egyiken nők csatlakoznak be, másikon bőrkalapos férfiak, jönnek terményhordó asszonyok, és gyerekutánfutós párok. Van a vegyes, abban tekerek én, egy férfi a kapucnimba súgja, ez több, mint a Tour de France. A fűben tábla, Szindbád pecsenye, előtte csontvelő, 600 méter, és megismétlődik kétszázméterenként. Körülnézek a házban, kimegyek a kertbe, ugyanúgy üres, három éve…

Ősz, ilyenkor van a szezonja. Előveszem, egyúttal le is leplezem. Plédhez való a leleplezés, a lényegéhez tartozik. Hogy nem is Tolbuchin. És még csak nem is Domus. Hanem Tisza Áruház a Lenin körúton. Szegednek Szeged, plédnek pléd, és rózsaszín, viszont már foszlik. Magamra terítem még mindig. Ház Van egy rózsaszín plédem, még az egyetemen vettem, Tolbuchin sugárúti Domus, így hívták akkoriban. Szőnyegek, párnák, plédet kerestem, mert az albérletben szúrt, amivel a díványt letakarták, és poros is volt, én meg hogy jövök ahhoz, hogy kimossam. Egy eladó segített, először azt hittem, a fésűfogakon azok is szőnyegek, de plédek voltak, túl virágosak. Lapozgattam, egy rózsaszínt találtam, halvány téglalapok, laza szövés, vastag, a…