“Ki találta fel a körülírt zuhanást – a lépcsőt, mely a magasságot megszelidíti, fölolvasztva fokokká a dermedt függőlegest, s a megoldás furfangját: a kerülő út szerény cselét megmutatta a pillantása után hasztalan ugráló szárnyatlan embernek?” /Petri György: Lépcső/ Márton László: Sárga lap /részlet/ (…) Ez volt az utolsó szó, amit hallottam tőle, ekkor láttam őt […]

Ott kezdődött, hogy Hatalmas kis hazugságok. Aztán Invergordonban eltöltöttem pár órát egyedül a nyáron, a többieknek nem volt hozzá kedve. Lődörögtem, eljutottam a városon is túl, de végül inkább Charity Shopokba estem, könyvek és számtalan biszbaszok, kiszámíthatóbb, mint netán örökre elveszni valahol. Utánam csörögtek így is, hogy ugye megvagyok. Ráéreztek, esküszöm, tudniillik vágytam ottmaradni végleg. […]

Azt mondja a férjem vasárnap kilenckor, de kár, hogy nem kattinthat rám. Háborítatlan, finom reggelei része volt, hogy fölcsapja a blogom. Azt mondja, nélküle szomorú majdhogynem. Ki nem állhatok csalódást okozni, akit szeretek, annak főleg. Ez olyan, mint a sütőtökkrémleves, lágy, sima, tejszínes, megcsinálom bármikor, ha kéred. Meg a szverdlovszkij keksz. Bajor sörös bableves. Tejberizs, […]

A jó dolgok ismérve, hogy hamarabb érnek véget, mint mielőtt megunnád. Fiatalon meghalni pont ezért de pláne. Lehettél volna bármi. Sose lettél volna, csak ezt már nem bizonyítják rád. Fordítok a kapcsolón. Én szabályozom, mikor, hogyan teszem közkinccsé a lelkem, az életem. Magamnak csinálom, énértem, nem akarlak kiábrándítani. Mától a kapcsoló nem feltétlen vasárnapnál áll. […]