január | 2015 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2015 január

Pokrócpalota

Idegen nappaliban állok fiaimmal és anyámmal szombat reggel tízkor. Páran már gyűjtik az elhunyt könyveit. Van, aki az ölében tornyozta föl, gubbaszt egy fotelban, és csak olvas. Hogy lehet ehhez az egészhez hozzákezdeni. A c-betűs sorhoz láthatóan még nem nyúlt senki. Félelem, szorongás, nem tudom, jót teszek-e, hogy megbontom. Azt mondják, könyvvásár, hát legyen, Capotét [...]


3 hozzászólás

A többi igazán

A szalmabálákon még ott zöldellt az őszről maradt moha. Mint valami emlék. A nyárban tűrték a napsütést, hogy majd szikkadt szálaikba hideg hajnalok új, idegen nedvessége férkőzhessen bele. Mostanra pár fagyos búzaszár roppanva törne szét, de nem dől hozzá senki. A férfi végigsétált a pokróc helyén, lépései jelölték ki hóban a négyzetet, ahol a nőre [...]


1 hozzászólás

Pravoszlávia

Pravoszláv karácsony, magyarázom, miközben terítek, tizenkétféle étel az asztalon. Az első kanál mákos rizs – kutyjá, könnyen megjegyezhető – négy égtáj felé repül. Hajdinámat ki szemenként lopja, ki a végén, mint gyerekként, tejjel locsolja meg. Az alma szokásosan maga az élet, sárgult Luca-búzánk szerencsét hozó széna lesz. Pravoszlávia, mondja a fiam, abban voltunk ma este [...]


Itt szólhat hozzá

Rosina hangja

Az üvegtüdő a te kedvenced volt, az enyém az üvegbelek Annie Catrell üvegszobrai közül. Az a baj vele, hogy könnyen odalesz, egy kis koccanás, és szétrobban, ízzé-porrá zúzódik a tüdő, hörpölöd föl a szilánkokat. Beléd tenném, kicserélném a valódit üvegre, és nézném, amint kering benne, cserélődik a levegő. A szót, hogy odalett, túl sokat használtad, [...]


Itt szólhat hozzá