június | 2019 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2019 június

Rohanunk bele

Nem megyünk, inkább rohanunk bele, új rablói vannak a Nyárnak, apró kis gengszterek. Dehogy azok, hol van már mikor aprók voltak, néhány hét, és túlnő rajtam a legkisebb. Nem szokott fölmerülni, mint szempont, milyen nagyok közt kicsinek lenni, de ha öt darab monstre férfival kell szembeállni, hát még ha ellenük kiállni, akkor hiába a felszegett [...]


Itt szólhat hozzá

Pipacsos

Töltésen sétálunk. Jobbra mezők, balra a Tisza. Húsz körül járok. Rajtunk kívül nincs más. Ha van is, érdektelen, a kép része lesz, feloldódik benne. Arca, teste, testének melege, haja, keze csak nekünk van. Összeérünk végig a a töltésen. Szárcsa, gém, bölömbika. Sárgalábú sirályok. Minden olyan új. Először látott nyárfaszöszök. Madarak vad, sürgető hangjai. Türkiz szitakötő. [...]


Itt szólhat hozzá

Májusi hó aranyat ér

Zsámbék, az egy ajándék. Itt élünk a tövében, és folyton azt válaszoljuk, minek, ha fölmerül, hisz voltunk már, mindent láttunk, Öregtemplom, Lámpamúzeum. Sőt mondjuk azt is, ki tudja, hányszor, hát százszor. Ribizlilekvárt ettem egyszer itt valahol. A vendéglős mamája csinálta, Rézi néni, ha jól emlékszem, de lehet, hogy egyszerűen csak Rózsi, mindenesetre olyan volt az [...]


Itt szólhat hozzá