szeptember | 2012 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2012 szeptember

formabontó, kísérletező = avantgard

A Gyurikáról majd még mesélek. Földrajztanár volt, de úgy hírlik, leszázalékolták, pszichés ügy. Műtősmaszkban söpri az utcát. A háziorvostól megkérdeztem, rábízná-e a gyerekét a helyemben, azt mondta, nem, én rábíztam. Tologatta mínusz húszban, adjam csak oda, majd ő szépen eltologatja a Nimródkát. Nem láttam nevetni, először akkor, amikor egy Duplo indiánsátrat tett a fejére a [...]


2 hozzászólás

Nagyon rövid hatótávolság

A lábam volt a mérték. Leírtam vele egy kört, jó, egy félkört írtam le, és begyűjtöttem, amihez hozzáért. A karom kevés lett volna, az csak az Örkényhez volt elég, Ne beszélj bolondokat, Auspitz. Egy lábnyira már legalább pár könyv volt, az én lábam ugyan minden lábnál hosszabb, bányaláb, bécsi láb, királyi láb, de még így [...]


Itt szólhat hozzá

Aterpater gyűrűje, ha szorít

A szűkszavúság állapota – ha ezt állapotnak lehet nevezni egyáltalán, nem pedig egy helyzet kiváltotta reakció, de nevezzük akárhogy – lehetőséget ad az értelmezésre. Ígéretes, semmivel össze nem hasonlítható lehetőséget a csalásra: oktalan, legalábbis indokolatlan jókedv a jogtalan haszon. Nem gondolom, hogy valami nem stimmel velem, netán én csinálom ezt a szűkszavúságot, én hozom elő [...]


Itt szólhat hozzá

Beszbuszától Jamesonon át egy ablakig

És közben az M.L., a gyilkost olvastam Mártontól. Az úton odafelé szilvaízű italt – Absolute Live Powerfruit, Akasztó – szopogatva, „Én ezt sohasem fogom elolvasni!” – tette hozzá, és kitépett egy csomó lapot a könyvből. Felhajította őket a magasba, az Etika lapjai pedig lassan, szomorúan szállingóztak az asztalokra és a földre, a nagyobb tökéletességtől a [...]


Itt szólhat hozzá