február | 2018 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2018 február

Nem óv a hűtlen értelem

Mottó: „érzékenység, amiben a madárlábak gyengéd nyomot hagynak” /T.D./ … részt vevő hallgató. … pedagógia, gyógypedagógia. „kert, iskola, költészet” /N.N.Á./ … Általános Iskola és Speciális Szakiskolába is … hogy minél szélesebb körű … a különféle intézményekben … természetismereti, művészeti órák szabadban. … tehetséggondozás és a fejlesztő egyéni foglalkozások biztosítása a hátrányok kompenzálására. … hogyan valósul [...]


Itt szólhat hozzá

Színház az egész

Elrepülhet a madár a fejed felett, csak fészket ne rakjon. Ezt a mondatot kaptam nemrég, vigaszként valami nyűgös szituban. Úgy örültem neki, annyira éreztem, egy fészek a fejtetőn milyen nyomasztó. Az akkori madaram egész jó volt hozzám, repült tovább szépen, repült, ahogy kellett. Most megint itt köröz egy pár, néha arcon legyint egy-egy szárny. Több [...]


Itt szólhat hozzá

Kényszer, képzetek

Megvan az érzés, mikor tíz órákat tanulsz per nap? De főként per éjjel, ha nappal dolgozol. Ha meg épp nem, akkor ott tobzódnak körülötted, négy muskétás, szorozd be hárommal, annyi bennük a lendület. Máskor szolidak, csöndesek, mindig csak máskor. Pedig megfogadtam párszor, önként soha többé. Jöhetnek nekem Lifelong Learning-el, nem izgat a téma. Nem, még [...]


Itt szólhat hozzá