Havonkénti archívum: 2012 augusztus
Tóparti kísértetek
Passaunál már senki nem tudta, ki a franc az a Goethe. (Schein Gábor – vers) asztalitenisz hullaszínű, bézbólsapkás, pattogtat vontatottan, mint száraz csokor, égőn, bárcsak levennéd (Simon Márton: írj egymás alá egy főnevet, stb. – slam poetry) Ki ne csókolózott volna még a toronyszobában? (Egy nem JAK-tag) ~ ~ ~ Fehér abrosz mellett fehér (végiggombos) […]
Egy borítókép-frissítés mellékszálai
A Lédáért mentem ki. Át akartam élni, belehergelni magam valami vad elmúlásba. És kerestem az őszt az avar miatt. Találtam száraz levelet, elszórva, mint a pikkelyek a zöld füvön. Még nem avar, csak jelzés, hogy szükségszerűen így folytatódik tovább. Körbecsókolja, megnedvesíti, eltépi a nap, a köd, a szél az összeset, hogy aztán lehulljanak. Vállakra, szárnyra, […]
Báró Csatai-Hadjbékén Nokedlinek kóczos angyalai
A gondolatot meg lehet mutatni? Annyira jó gyereknek lenni. Minden szám démon, például az ezer. Milyen lehet az állatoknak az élete? Nem terítek, most már kiszálltam a házimunkából. Lehet egy felnőtt egy gyereknek a fia? Nem vagyok én alkoholista. Hű, de átlagos ez a róka. Be the first to like. Nem tetszik Share
Az ember annyi minden
Azt mondja a Nyirán Feri, hogy boksaégető szeretne lenni. Vagy vadakat terelő juhász, de az engem nem nagyon izgat. A boksa viszont eléggé, igaza van, tulajdonképpen én is lennék valami olyasmi. Mostanában becserkész az erdő. A Doppler is kiköltözött, és milyen jó volt neki. Ráéreztem pedig az ízére egyszer, aztán hagytam veszni. Nyolcadikban még nem […]