május | 2017 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2017 május

Nézzük meg azt a tíz évet. Még épp az ölembe férsz.

Nem éreztem akkor semmit. *** Erre nem emlékszem, nem olyan jó a memóriám nekem. *** Tudtam ám huncut is lenni. *** Olyan, mintha egy idegent látnék. *** Szárított banánt ettem. Hol is vannak azok a napszemüvegek? *** Palacsintasütő volt a kardom, a banánturmix meg a kedvencem. *** Azóta már tudom, hogy a Jägermeister jobb. *** [...]


Itt szólhat hozzá

Cseppek az aszfalton – avagy szonett a Műútért

„csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet” Rövid lesz, hogy biztos végigolvasd. Elég nehéz lenne érzelemmentesen, meg úgy egyébként is minek. Egy lap, amit lehet, hogy nem is ismersz. Tudod, alive irodalom. Nem divat, nem autósport, nem lövészet. Pedig dehogynem. Divat, autósport, lövészet – ha jól forgatsz képregényt, novellát, [...]


Itt szólhat hozzá

Kibicnek drága

Egy érettséginek hogy lehet ennyire örülni. És tessék. Örülök, élvezem a könnyűség minden áldott percét. Egy élmény volt olvasni, Kosztolányi, József Attila, Radnóti. Minden görcs nélkül csak simán Radnóti, Kosztolányi. Beleéltem magam, feloldódtam benne, szinte én is írtam. Tét nélkül a dolgok sokkal egyszerűbbek. Az, hogy tavaly mi volt, nem idézem fel. Azt az eszement [...]


Itt szólhat hozzá

Mindjárt porcukor hull

Ez afféle rózsaszín, könnyes nap elvileg. Én viszont mások előtt nagyon ritkán sírok. Nem készítek elő zsebkendőt, mert tudom, jószerivel nem lesz rá szükség. Azt hiszem, félek meghatódni. Itthon sincs ez másképp. Sütök gyorsan egy tejföllepényt nekik, ha rezeg a léc. Onnantól fogható forró tűzhelyre kipirult arc, mestermű sütire fátyolos tekintet. Fölfelé ez valahogy másként [...]


Itt szólhat hozzá