Nem éreztem akkor semmit. *** Erre nem emlékszem, nem olyan jó a memóriám nekem. *** Tudtam ám huncut is lenni. *** Olyan, mintha egy idegent látnék. *** Szárított banánt ettem. Hol is vannak azok a napszemüvegek? *** Palacsintasütő volt a kardom, a banánturmix meg a kedvencem. *** Azóta már tudom, hogy a Jägermeister jobb. *** Kezdődik a vadászösztön. *** Kapusnak készültem egykor. *** A naplóírás unalom, a zene, az javított rajta. *** Virággal elég bájos vagyok. *** Repülni próbálok a tengeri szélben. *** Erre azt hittem, hogy repülő, közben meg halászhajó. *** Magasugrás vacsorához. *** Na de mi ez az ing? *** Még a hosszú haj stílusában. *** 8 VOLTam.…

„csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet” Rövid lesz, hogy biztos végigolvasd. Elég nehéz lenne érzelemmentesen, meg úgy egyébként is minek. Egy lap, amit lehet, hogy nem is ismersz. Tudod, alive irodalom. Nem divat, nem autósport, nem lövészet. Pedig dehogynem. Divat, autósport, lövészet – ha jól forgatsz képregényt, novellát, verset, ott van benne minden. Értsd úgy, hogy szó szerint – orosz, olasz, német, spanyol kikötői hírek – az egész világra rátekinthetsz. Ha eddig nem fedezted volna még fel, akkor menj, és keress egyet. Igényesnek tartod magad, sőt kifinomultnak. Tájékozott, az persze, hogy vagy. Menj, és járj addig, míg valahol fel nem hajtod. Segítséget akárhol…

Egy érettséginek hogy lehet ennyire örülni. És tessék. Örülök, élvezem a könnyűség minden áldott percét. Egy élmény volt olvasni, Kosztolányi, József Attila, Radnóti. Minden görcs nélkül csak simán Radnóti, Kosztolányi. Beleéltem magam, feloldódtam benne, szinte én is írtam. Tét nélkül a dolgok sokkal egyszerűbbek. Az, hogy tavaly mi volt, nem idézem fel. Azt az eszement félelmet hétfő reggel. Elsőszülötted, mikor átesik a tűzkeresztségen. Mára vizsgák garmadája már megkopott izgalom. A kicsiknek pedig az egész cécó még beláthatatlanul messze. Mert az érzékenység azért még kitart, visszaidézem, ő mit választott. Tamási Áron, Szerencsés Gyurka, novellaelemzés, nyilvánvaló. Nem ismertem, lassan olvastam, felteszem, vele paralel. A végén majdnem bontottam egy bort, ej, ha erről…

Ez afféle rózsaszín, könnyes nap elvileg. Én viszont mások előtt nagyon ritkán sírok. Nem készítek elő zsebkendőt, mert tudom, jószerivel nem lesz rá szükség. Azt hiszem, félek meghatódni. Itthon sincs ez másképp. Sütök gyorsan egy tejföllepényt nekik, ha rezeg a léc. Onnantól fogható forró tűzhelyre kipirult arc, mestermű sütire fátyolos tekintet. Fölfelé ez valahogy másként működik. Mikor az ember gyerek, annyira nem érzékenyül el. Szorít a kezében izzadásig virágot, handmade meglepetést, legfeljebb azon drukkol, nehogy már az anyukája sírjon. Később is, ez sose kopik ki, majd megfojtja, olyan lelkesen szorítja, mielőtt az orgonát átadja. Föl nem merül, hogy ez ne lenne így örökre. Sok gyerekemnek volt ezernyi ünnepe, hogy a…