Három kell egymás után, három szoborkép. Ez úgy jön majd ide, hogy álljuk, de keményen a nyarat. Jó ez a gyürkőzés, de reggelenként egyre gyakrabban jut eszembe a feliratos póló valamikor júniusból, végre nyár van, basszameg. Már akkor azt éreztem, hogy klassz volna egy ilyen, most meg, ha lenne, le nem vetném, az ziher. Nem a meleg. Az olyan, mint a hó, hogy leginkább arra való, legyen mivel üdvözölni egymást, híd, ami összeköt, hallod hozzá a zenét a lejárt szlogenből. Biztatólag hat, amikor tudod, hogy ő is lapátolja hajnalonta a garázslehajtót, most pedig ugyanúgy szétterjed a hasán, hónalján a folt rögtön felöltözés után. Nem a meleg izzaszt, hanem az idő.…

Én szavakat tanultam. Én cselekvést, történést és létezést jelentő szavakat tanultam. Én megtanultam, mi a különbség a „van” és a „volt” között. Én főneveket tanultam. Én megtanultam, mi a különbség egyes szám és többes szám között. Én határozószókat tanultam. Én reggel elővettem Handkét. Előveszem, ha valamit meg kell oldani. Én előveszem, ha tudom, hogy nem tudom megoldani. Én nem kerestem benne megoldást. Magamra húztam, mint egy leplet. Olyan volt, mintha rám szabták volna. Konfekciólepel, bárkire jó. Én azt hittem, hogy semmi nem látszik ki belőlem. Én gondolatokkal játszottam. Én az öngyilkosság gondolatával játszottam. Én vékony jégen játszottam. Én idegen telken játszottam. Én eljátszottam a kétségbeesettet. Én eljátszottam a saját kétségbeesésemmel.…

Fogsz egy darab szőlőmagos szappant, és a combodhoz dörzsölöd. Nem is gondoltad, hogy ennyire szúrnak azok az ártalmatlan kis fekete pontok. A szappan mályvaszínű, tompa mályva, nagy hasábból szelt szabálytalan téglatest. Egyenként megfogdostam mindet, volt levendula, méz, kátrány. Rám szóltak, menjek már, hogy lehet egy nyomorult szappanon ennyit vacakolni. A szőlőmagos volt épp a kezemben, fanyar és szemcsés, rafiával kötötték át nekem. Nem illik a tenyerembe, vág a széle, túl széles, nem lehet átfogni, lassan kopott nagyon. Megkoptak az élei, most jobban csúszik, ahogy az összetört szőlőmagok közül a szappan eltűnik. Jobban is szúr. Jó, hogy szúr, ezt vártam tőle, a dörzsölést, a bőrömhöz nyomom, erősen, hogy fájjon. Végigkarcol, a…

Nem indul jól. Nyomom az autópályán konstans a száznegyvenet, közben mögöttem esélyt latolgat a két fickó. Hogy mennyire biztonságos a kocsi, erre kapom föl a fejem a Facebookból, mert eléggé unalmas már ez a sok győri lehajtó. Nézzem az utat inkább, hát nézem, jó, főleg a táblákat az út mentén. Micsoda hülyeség, Az élettárs életet menthet, óriáshirdetésen egy homályos kép. Erre azt mondják, innentől tényleg mindegy, akár mehet a Facebook is nyugodtan, tudniillik éleslátás volt a plakátra nyomtatva tisztán és olvashatóan. Jól indul, mert amikor mindenki mást mond, hogy mi miatt késünk párszor fél órát, beugrik helyettünk a következő program. Idén a művházas kérdések lett a nyerő, Czinki Feri dobja…