február | 2016 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2016 február

Nyolc

Nyolc a középső fiam szerencseszáma. A nyolccal eddig nem volt szerencsém. Nem vagyunk egy hullámhosszon számok terén. De most, hogy áprilistól egy egész éven át lesz hozzá közöm, kénytelen leszek vele megbarátkozni. Megszelídítem a nyolcast. A legszebb szám, önmagába fordul, benne van a végtelen. Abban pedig a sansz, hogy bármi megtörténjen. Vendégségben voltam a napokban, […]


1 hozzászólás

Rózsák közé hullott férfi

Egy régi versemben feltűnik a lány. Pont úgy néz, mint élőben. Az élő ezúttal azt jelenti, ahogy a fényképen. Épül egy kiállítás. Bejutok a kulisszák mögé. A kendős arc nem fér el egy National Geographic borítón. Állok előtte, néz rám, nagyobb, mint én. Nitro Szűk nadrágban alig bírtam mászni, arról nem volt szó, hogy az […]


Itt szólhat hozzá

Én nem tudom elképzelni

Kőrösi Zoltánnak Kigyűjtöttem Tandorit a Hét fejlövésből egyszer. Akkor épp mendegélt rendesen az élet, és úgy tűnt, semmi időszerűsége nincs. Biztos voltam benne, az időszerűség csak idő kérdése, nem is tettem mélyre. Az egész csak pár sor, legyen kéznél a rossz időkre. Annyira rosszakra, mikor majd nem tudok beszélni. Mikor majd nincs szó, legfeljebb dadogás […]


Itt szólhat hozzá

Korlátaim
– avagy hogyan próbálj meg (túl)élni egy (túl) nagy családot

Sehogy. Vágnám rá zsigerből, ne próbálkozzál, eszedbe se jusson. Eleve ne jusson eszedbe, különben utólag döbbensz a tévedésre. Éljél csak szépen, snájdigul egyedül. Mit gondolsz, ugyan majd megnyugvást találsz, háborítatlan öblöt, ringató hajót? Szétcincálódsz, van arra bárkinek szüksége? Örök mást-akarással nézni farkasszemet? Úgyis te vagy a hülye. A hisztis, a kekec. A másik annyira pazarul […]


Itt szólhat hozzá
  • Oldalak

  • Fotóalbum

  • Levél

  • Keresés