február | 2019 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2019 február

Páratlan, összetett

Motto: “Gatsby hitt a zöld fényben, a mámorító jövőben, amely pedig évről évre mind messzebb távolodik tőlünk. Ha kisiklott is a kezünkből, mit számít? – holnap még gyorsabban futunk, s a karunkat még messzebbre tárjuk ki …” Szevasz, gyerek. Nem érzelgősködöm agyon nyilvánosan az egészet. A tizenöt szimpatikus szám. Páratlan, összetett, pont olyan, mint te. [...]


1 hozzászólás

A lamináló lélegzete

Életemben nem lamináltam. A fénymásolást ugyan mindig is szerettem, az ózonszagot, a langymeleg papírt, a laminálás viszont nem hétköznapi. A kiválasztottak kiváltságának tartottam, így arról csak álmodoztam. Most azt mondták nekem, egyszerűen, simán, hogy laminálj, kérlek. Egészen megrémültem. Tudtam, van hozzá gép, láttam kiírva, de hogy hol keressem, arról fogalmam se volt. Ezt eltagadtam nyilván, [...]


Itt szólhat hozzá

Gercsepuszta meg a változás hava

Téli dinnye lát téli dinnyét, változunk. Tréfál-e az arc? /Matsuo Bashó Tandori Dezső fordítása/ Nálunk ez eddig úgy ment, hogy megőrült tőlem a férjem. Mert tudniillik már január másodikán pakolni kezdtem. Pár napig csak sunyin, olyasmit, ami elsőre fel se tűnik. Előszobadísz, ajtókoszorú, hálószobagirland. Aztán ahogy közelített a Vízkereszt, úrrá lett rajtam a könyörtelenség. Összefüggött [...]


Itt szólhat hozzá