május | 2015 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2015 május

A tudás a vérünkbe menjen át

Nem igazolt az élet. Lehet nekem esni, szeretem, ha nekem esnek. Azzal, hogy érdemes, hát hogyne, az egyetlen értelmes dolog tanulni. Sose szedik el tőled, megmarad neked a tudás. Egyrészt zömében nem marad meg, volna mit mesélni, piros műbőr kötéses Államigazgatás, kirázott tőle a hideg, ha hozzányúltál, és a többi, kilószám. Másfelől az érdemesség is [...]


Itt szólhat hozzá

Magányos tulipán

Még az ősszel fogtam hozzá újra. Több, mint hat éve csinálom, volt ugyan benne pauza, de a nettó négy így is biztos megvan. Mikor átmeneti házunkra találtunk, lehiggadtunk egy szusszanásnyit, most viszont fellángolt megint a téma. Megrögzött helykeresőkké váltunk, kilépni ebből szinte lehetetlen. Míg tét nélkül játszol otthonokkal, elszórakoztat, de élesben költözni, végképp otthagyni azt, [...]


Itt szólhat hozzá

Megcsókolták Ritát

Velem van tele a város. Akkor is magamra veszem, ha simán csak látom, hát még ha lefényképezik nekem. Legyen az egy plakát vagy pár összevarrt lepedő ablakok előtt egy homlokzaton, ajándéknak érzem a rám gondolást. Bármiféle kicsike jeltől meghatódom. Például mikor a tenyeremre tettek egy Melba kockát. Éveken át sehol sem lehetett kapni, még a [...]


Itt szólhat hozzá

Gyermek, lánc, fű

Hétköznapi vasárnap, langyos az egész, még csak baj sincs, a fiúk is mennek ki maguktól szépen, elég egy kardigán, tavasztájt leegyszerűsödik minden. (Feldobna egy fagylalt, alul mandulagrillázs fahéjjal, fölül meggyes csoki, édes, keserű miszlikek roppannak, miközben a napos oldalon andalogsz, dehogy andalogsz, főleg ebéd előtt nem, hogy jut eszedbe ilyen.) Karikázom a főtt krumplit, nem [...]


Itt szólhat hozzá