szeptember | 2019 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2019 szeptember

Meg-megáll

A jó dolgok ismérve, hogy hamarabb érnek véget, mint mielőtt megunnád. Fiatalon meghalni pont ezért de pláne. Lehettél volna bármi. Sose lettél volna, csak ezt már nem bizonyítják rád. Fordítok a kapcsolón. Én szabályozom, mikor, hogyan teszem közkinccsé a lelkem, az életem. Magamnak csinálom, énértem, nem akarlak kiábrándítani. Mától a kapcsoló nem feltétlen vasárnapnál áll. [...]


Itt szólhat hozzá

Csak nem papucsot húzni

Másokat hozok, magamat csak hozzárakom. A héten mit olvastam a Facebook-on. Márait. Remélem, pontos így, tessék, csupa szép közhelyek. És mégis mennyire együttáll velem. “Nemcsak az élethelyzeteket tanácsos tudatosan változtatni és másítani, hanem az életrendet is. Néha már egy-egy jelentéktelen utazás, néhány kilométeres helyváltoztatás is kiragad életünk megszokott, időnként gyötrő és elviselhetetlennek tetsző, helybenjáró tehetetlenségéből. [...]


Itt szólhat hozzá

Pókmacskás sziget

Hogy mi az a pókmacska, csak nemrég tudtam meg. Először macskára gondoltam, aztán meg pókra, végül olyasfélére, mint a porcica. Valahogy úgy is van, igen, igazából egyikhez sincs köze. Élénk színű rajzokkal díszített, hosszú szemölcsökön álló szőrökkel sűrűn borított, nagyobb fajta bundás, tizenhat lábú hernyó – eddig a papmacska. Még Jókai fáin is felbukkan. “Volt [...]


Itt szólhat hozzá

Elsüllyedt szünidő

Bodor Ádám: Szünidő Napok óta vékony szálú őszi eső esik, billenti az ablak alatt a színét vesztett málnaleveleket. Városom kis folyóvize karamella színű, nem lehet benne megmártózni, pedig így pénz nélkül csak a folyóparton tölthető a szünidő. Persze, legjobb lenne a Nopritz lányokkal, vagy legalábbis az egyik Nopritz lánnyal beülni a híradó moziba; ha egyszer [...]


Itt szólhat hozzá