október | 2017 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2017 október

Lassie visszatér

Kinyílik-bezáródik előttem rendre egy ország. Csiki-csuki, így játszik velem. Beleszerettem huszonegy évesen. Mikor először a földjére léptem, bűbájos öreg föld, tudtam, innentől közöm lesz hozzá időtlen. Pedig akkor még hátravolt az igazi szerelem. Pár nap, és előkerült az is. Hogy az előző életek verzióhoz köthető-e, talán igen. Különben nem lenne az a meghatározhatatlan, konstans remegés [...]


Itt szólhat hozzá

Nagykörúti kis erdő

Végigsétáltam ától cettig a Nagykörutat. Lett ugyanis egy majdnem október végi délután, amikor elég volt egy méregzöld trikó. Ugyanolyan zöld volt a harisnyám. Hátizsákomban egy csepp kávé kétdecis befőttesüveg alján. Reméltem, hogy nem szivárog, és ragad majd tőle a kendőm. Pár órán át szükségem volt előre lefőzött, instant ébrenlétre. Mikor a Bakátsról indultam, nem terveztem [...]


Itt szólhat hozzá

Kásahegy

Kásafüggő vagyok. Hol kezdődött vajon. Talán a tejbegrízzel. Minden ment ugyanis, nincs olyan TV Paprika Magazin vagy akár Good Food, melyet ne főznék le. A tejbegríz az egyetlen, ami kifog rajtam. Pedig azon nőttem fel, kell, hogy ott legyen a zsigereimben. Az ujjam végiben az elkészítése. És mégse. Hiába küzdök, tényleg, szinte harc ez, nem [...]


Itt szólhat hozzá

Lángokban áll

És akkor hova menjek, kérdezte magától. Hova menjek. Nem csinált mást, csak ismételgette, hova. Hova menjek. Menjek. Hova. Kék terítő volt előtte. A terítőn fehér csíkok. Nem csíkos terítő, nem mondaná senki igazán csíkosnak. Azért, mert a fehér csíkok, körülbelül félcentisek, két és fél tenyérnyi távolságra voltak egymástól, köztük viszont nagy, sima kékség. Kéttenyérnyi, ha [...]


Itt szólhat hozzá