október | 2017 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2017 október

Kásahegy

Kásafüggő vagyok. Hol kezdődött vajon. Talán a tejbegrízzel. Minden ment ugyanis, nincs olyan TV Paprika Magazin vagy akár Good Food, melyet ne főznék le. A tejbegríz az egyetlen, ami kifog rajtam. Pedig azon nőttem fel, kell, hogy ott legyen a zsigereimben. Az ujjam végiben az elkészítése. És mégse. Hiába küzdök, tényleg, szinte harc ez, nem [...]


Itt szólhat hozzá

Lángokban áll

És akkor hova menjek, kérdezte magától. Hova menjek. Nem csinált mást, csak ismételgette, hova. Hova menjek. Menjek. Hova. Kék terítő volt előtte. A terítőn fehér csíkok. Nem csíkos terítő, nem mondaná senki igazán csíkosnak. Azért, mert a fehér csíkok, körülbelül félcentisek, két és fél tenyérnyi távolságra voltak egymástól, köztük viszont nagy, sima kékség. Kéttenyérnyi, ha [...]


Itt szólhat hozzá

Fekete-fehér

Vannak pillanatok, mikor a színes fekete-fehérre vált. El lehet benne lenni, néha még jól is jön, üdítő, ha nem kell törődni színekkel. Rosszkedvre hangol a harsány öröm, viháncolás. Nemrég a Frantz volt fekete-fehér, Ozon, elbűvölt, akár egy álom. Keresni kezdtem hasonló filmeket, az élet egy film, mondják. Filmet nem találtam, az élet lett ilyesmi. A [...]


Itt szólhat hozzá