január | 2018 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2018 január

Kedves Michele

Talált könyv. Zoltán utca, valamikor egy régi május. Halom könyv a földön egy kapualjban. Köztük indiai recept és szovjet versek. Ginzburgnak örülök a legjobban. Hazaviszem, megmosdatom. Rakéta Regénytár, 12,- forint a bal fölső sarokban. Cingár kis könyv, egy kecses férfitenyérben elfér. A mondataiba beleszeretek. Véletlen elém kerül megint. Miért pont most. Akárha Tarot kártya lapok. [...]


Itt szólhat hozzá

Mesék meséje

Nem elemzem, nem reklámozom. Egyszerűen csak elmondom, mit érzek. Már segítséget is kértem. Azt mondják, max áprilisig kell kihúznom, akkor jön megint tizenhárom. De addig muszáj volna valami. Könnyű addikció, egyelőre nincsenek tünetek. Hacsak az nem, hogy más se jár a fejemben. Eddig önhitt voltam, most pedig gyarló. Nem volt a pakliban egyéb lap, mint [...]


Itt szólhat hozzá

Forró tej, nádcukor, kardamom

Minek hajszolni a telet. Múljon, bárcsak menne, ilyenkor már semmi értelme. Hó és ünnep nélkül igazán szürke. Gyűlöletes egy valami, ha másért nem, a januárság okán. Mégse hiszem, hogy kéne gyűlölni. Eddig épphogy csak a fele van meg. De érdemes figyelni, miféle csudákkal rukkolt elő máris. Elég hozzá egy hétköznap délutáni séta az iskolából haza, [...]


Itt szólhat hozzá

Milyen jó nékem lefeküdni

Nekem sosem volt kendőm. Most lett egy szürke. Mert mindig szürkében vagyok, hogy illjen hozzám, hát szürke. Elszórt kis színes szívek, nekik örültem főleg. Szívből jött szívekkel igazi az ünnep. Hogy sosem volt kendőm, azt úgy értem, az ágyamba nem hurcikáltam ilyesmit. Se alvóállat, se semmiféle kacat. Most a semmiről beszélek, más kérdés a senki. [...]


Itt szólhat hozzá