ritaritmia | vécsei rita andrea

Türkiz

Ott kezdődött, hogy Hatalmas kis hazugságok. Aztán Invergordonban eltöltöttem pár órát egyedül a nyáron, a többieknek nem volt hozzá kedve. Lődörögtem, eljutottam a városon is túl, de végül inkább Charity Shopokba estem, könyvek és számtalan biszbaszok, kiszámíthatóbb, mint netán örökre elveszni valahol. Utánam csörögtek így is, hogy ugye megvagyok. Ráéreztek, esküszöm, tudniillik vágytam ottmaradni végleg.

“The Husband’s Secret” by Liane Moriarty, ugyanaz a szerző, mit a Hazugságok, megveszem, a második évadig legalább elleszek. Amiről persze utóbb kiderült, nézhetetlen, ócska, a Sherlock-kal húzom ki helyette, míg jön a The New Pope, de túl lassan jön. A Joker viszont mindenért kárpótol. Élet-halál ügyemmé lesz, őrzöm magamban, mint egy múlhatatlan, gyönyörű sebet. Magam sebét, forró radiátort, ecsettel festett nyelveket, képzelt ölelést.
A könyvhöz vissza, olyan lágy türkiz a borító. Az az üdefajta, kicsit mint a víz, igen, nem is türkiz, inkább akvamarin.

Jógakönyv, friss beszerzés már itthon. Pont ugyanazok a színek, tényleg döbbenet, és csak akkor tűnik fel, mikor egymáshoz érnek.
Napló, régesrég kaptam, eltettem szépen, ha eljön az idő, talán megkívánom. Nagyobb, mint a naplók általában, tükiz bőr között bronz csillanások. Betelt az előző, most spontán kerül elő.
Gyerekem szobája kicsit az enyém. Az enyém lesz egyszer, ha majd elkövetkezik a Nagy Átrendeződés. Sárgát terveztem fehérhez-szürkéhez, mégis Vilborg lett belőle Langsted szőnyeggel, engedek a sorsnak, türkizek együttállásában élek.

Utánaolvasok, valamit gyanítok.
Kettőstörő ásvány, azaz megkétszerezi és eltereli a fénysugarakat. Ha akvamarinon keresztül nézünk valamit, azt megkettőzve látjuk. A legendák szerint a sellők kincse, ami biztonságban tartotta a tengerészeket. Az ősi népek úgy hitték az akvamarin védelmet nyújt az ördög mesterkedései ellen. (…)
Az akvamarin elsősorban az érzelmek vizes minőségéhez kapcsolódik, különösen a fájdalmas tapasztalatokhoz, amik félelmet vagy fóbiát eredményeztek. Amikor a csecsemőmirigy érzelmileg stresszes állapotban van, akkor energialöketre van szüksége, amit az akvamarin képes biztosítani. Ezzel segít a testből feloldani a kialakult betegség vagy kényelmetlenség valós okát. (…)
Az akvamarin felszabadít más emberek hatása és benyomása alól. Nyugtató és enyhítő hatású, különösen rózsakvarccal vagy morganittal kombinálva. Lágyan feloldja az energia blokkokat és elmossa a harag, bűntudat, csalódottság és félelem érzését. Enyhíti a bánatot és gyászt. (…)
Nyugtatja és fókuszálja az elmét, így élesíti az intellektust. Tisztítja az észlelést, amely által segít beazonosítani azokat a viselkedési mintákat, amelyeket el kell engedni annak érdekében, hogy továbblépjünk az életünkben. (…)
Az akvamarinhoz erőteljesen vonzódnak azok az emberek, akik a finomenergiákra könnyen rá tudnak hangolódni, mert segít a diszharmonikus és ellentétes energiákat kiszűrni. Fejleszti a pszichikus képességeket, különösen azt a készséget, hogy a múlt és más dimenziók képeire, látomásaira hangolódjunk.
(…) megértsük az érzelmi tapasztalatainkat, azt amik vagyunk vagy amivé válni szeretnénk. Amint megértjük a drámát vagy az életünk szerepeit, akkor lehetőség nyílik megváltoztatni és ráhangolódni arra, amit az életben igazán akarunk.
Kulcsszó: Elengedés

Ez az, remek, passzol hozzám minden ízében. Muszáj nekem egy kő rögtön, azonnal. Segítségemre siet vele még aznap egy haver.

Sorban tűnik fel a szín tusfürdőn, kölnim, tinta. Bőrdarab szütyőnek egy terményünnepen.
Csak egyszer volt szívszaggató. London, egy héttel ezelőtt. DLR, hát az is nem pont ugyanez. Ránézni szép, mikor megtalálod a térképen a sok vörös-zöld-narancs csík között, az elején szereted, mert ezzel érkezel. Szomorúvá most lesz igazán. Visszanézek rá, hoz, aztán meg visz. Mi lesz a következő türkiz.


Itt szólhat hozzá

Olajfúrótornyok diszkrét bája

Azt mondja a férjem vasárnap kilenckor, de kár, hogy nem kattinthat rám. Háborítatlan, finom reggelei része volt, hogy fölcsapja a blogom. Azt mondja, nélküle szomorú majdhogynem.
Ki nem állhatok csalódást okozni, akit szeretek, annak főleg.
Ez olyan, mint a sütőtökkrémleves, lágy, sima, tejszínes, megcsinálom bármikor, ha kéred. Meg a szverdlovszkij keksz. Bajor sörös bableves.
Tejberizs, ha álmomból is ébresztenek érte.

Nem tudok ellenállni, amikor szeret. Pedig másoknak egyre simábban mondok nemet. Évek mentek el szanaszéjjel szórt fals igenekre. Ezzel most szépen összefér, hogy magam járok le és fel a fogas mentén. A vezető megismer, tán ha intenék, mint Jókai, bárhol fel is venne. Zöld, színes, kopár, mikor milyen völgy, körülölel, bebugyolál, hűt, melegít, véd a tudat, senkivel sem vagyok. És föl se merül, hogy bokor, gyom, olajos talpfa, sínek hamisak lennének.

Ha valamiről, az olajfúrótornyok diszkrét bájáról mesélnék. Merthogy zöld meg színes meg kopasz ugyanígy, és üres. Csak a sószag, felhők és nap számítanak. Ahogy megfestődik a beton a fénytől.

Az ide-, oda-, elvágyódást mintha magán viselné az egész építmény. Pedig csak áll, lötyböli talpát a tenger. Más örülne ennek, lehet, hogy legtöbbször ő is. Pont annyira van maga, amennyi nekem is jól esik. Lát távol egy hozzá hasonlót, azonban az sosem lesz egy méterrel, centivel se közelebb. Időnként matatnak rajta apró, ismerős kezek, de többnyire elvan a csöndben. Nem süket, mert ott a megszokott morajlás, fémzajok. Sirályvijjogás. Csak épp idegen nem jut közelébe.

Semmiség is elég, mondja a férjem, de a rituálé kell neki, muszáj vasárnap reggel.
Nem megment, csak épp egy kicsit hátrébb húz a fúrótoronytól. Néha, mint most, sikerül talán. Ideig-óráig.
Az viszont hótziher, ha csak egy kicsit is nem figyel, regényhősöket meghazudtolóan mizantróp leszek.


Itt szólhat hozzá

Meg-megáll

A jó dolgok ismérve, hogy hamarabb érnek véget, mint mielőtt megunnád.
Fiatalon meghalni pont ezért de pláne. Lehettél volna bármi. Sose lettél volna, csak ezt már nem bizonyítják rád.
Fordítok a kapcsolón. Én szabályozom, mikor, hogyan teszem közkinccsé a lelkem, az életem. Magamnak csinálom, énértem, nem akarlak kiábrándítani. Mától a kapcsoló nem feltétlen vasárnapnál áll.
Rám tört az ötvenes önzés. Nem adni akarok, inkább kapni minden fronton.
Nyújtózni, sütkérezni, akár egy kövér macska, simogattatom magam úgy, hogy közben a farkam se mozdítom.
Jól esik távolabb lépni, kiszámíthatatlanul mozogni. Sok volt a korlát. Legalább a mellett billegek, táncolok, helyezem át, vagy ledöntöm akár, amit magam magamnak építek.
Nincs baj, dehogy. Sőt biztos vagyok már annyira, hogy egyre több minden nélkül megvagyok. Szűkül a kör, mégis különös, mert mint egy amőba, máshova terül.
Megvolnánk simán, csak a balgatag hiszi, feltétlen kell ez, az pedig muszáj. Mikor meg nincs, föl se tűnik. Pótolható ingerek vagyunk.
Leszek tovább is. A kényszereket gyomlálom ki.
Fülhallgatót tegnap olyat vettem, ami nem csatlakozik közvetlen. Nincs kötve semmi semmihez. Ott libeg hátul tarkótájt szépen, hogy észre sem veszem.
Szabadulóművész vagyok.
Ne várj, csak örülj, ha érkezem.


Itt szólhat hozzá

Csak nem papucsot húzni

Másokat hozok, magamat csak hozzárakom. A héten mit olvastam a Facebook-on. Márait. Remélem, pontos így, tessék, csupa szép közhelyek. És mégis mennyire együttáll velem.

“Nemcsak az élethelyzeteket tanácsos tudatosan változtatni és másítani, hanem az életrendet is. Néha már egy-egy jelentéktelen utazás, néhány kilométeres helyváltoztatás is kiragad életünk megszokott, időnként gyötrő és elviselhetetlennek tetsző, helybenjáró tehetetlenségéből. Néha elég Esztergomba utazni, s más gondolataink támadnak az életről, tisztábban látjuk feladatainkat. Az utazás megváltoztatja az eszméket, mondják a franciák. A másféle szoba, ahol álomra hajtjuk fejünket, az idegen arcok, a változott konyha, mindez elindít lelkünkben egyfajta megbékélési és felüdülési folyamatot.

Éppen így változtatnunk kell napjaink életütemét is. Nem erőszakosan. Nem hebehurgyán. De tudatosan, ösztönösen, mikor úgy érezzük, megtorpantunk egyfajta életmódban. Aki eddig makacson hajnalban kelt, intézze úgy az alvás és felkelés életütemét, hogy egy időn át délelőtt ébred. Aki korán feküdt, s úgy érzi, élete zsákutcába jutott, feküdjön éjfél után. Aki eddig délelőtt végezte fontosabb munkáját, ha csak teheti, iparkodjék átváltani munkája ritmusát a délutáni időszakra. Aki estére elfárad, pihenjen napközben és dolgozzék éjszaka. Aki ebéd után szundított, aludjon most egy félórát ebéd előtt. Csak nem megmerevedni az élethelyzetekben, csak nem papucsot húzni és szakállt ereszteni, s mindig ügyelni, hogy a világ teremtő erői állandó készenlétben és várakozásban találjanak! Nem kell sok ehhez. Hallás, szív, figyelem, ösztön és értelem gondos összjátékának művészete ez. S az élet egyik titka.”

Ha ennyire egyszerű lenne. De tényleg az. Nem Esztergom, Óvár volt nekem a kiragadás. Aztán az újév, szeptember kettő a suliban. És még jött hozzá például Hatha meg egy nő, aki unokája az Ilcsi néninek, aki viszont barátnője a nagymamámnak, más-más városok, ki kicsiben, ki nagyban, híres-neves kozmetikusok, ők már nincsenek, mi meg fügét eszünk együtt jógaszőnyegen.

Makacson hajnalban keltem, nem kívántam többet, engedtem magamnak, semmi erőszak. Így lettem egyre több mindennel. Engedtem az életütemen. Szelíden, ösztön és értelem gondos összjátéka volt. Most is történik még. Benyomott fülporccal zengetem hangosan, hogy aum, miközben egész halkan azt súgják nekem, szeretem és elfogadom magam.


Itt szólhat hozzá

http://ritaritmia.net

3

94.199.178.60