december | 2013 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2013 december

Ünnepkör

Volt mindenféle karácsonyom. Álmodtam például egy fát még nyáron, télen majd feldíszítem szépen, körüljárom. Mire odaértem, tele volt gömbbel, jégcsapüveggel, cikkcakkban futott rajta az ezüstszalag. Egyszer ültettem egy fenyőt, ugyanígy egy mezőn, az most pont ekkora lenne. Valaki elvitte, vagy kiszáradt, mert arra már nem figyeltünk, hogy meg legyen öntözve, mezőre ritkán jár az ember, [...]


1 hozzászólás

Habkarikás történet

A habkarikának eleve poríze volt. Egyöntetűen édes por, mindegy, hogy halványsárga vagy rózsaszín. Robban, amikor beleharap az ember, hullik szanaszét a szőnyegbe. Nagymama nem engedte enni, a végére valahogy mégiscsak megritkult az alsóbb ágakon. Amíg volt a szaloncukorból, addig nem érte meg hozzányúlni. A szaloncukor jelezte az időt. Tomi olyan ügyesen tudta visszatekerni azt a [...]


Itt szólhat hozzá

TD prolongálva

Összefoglalhatatlan. Nyolcadikán még azt gondoltam, begyűjtöm a legkedvesebbeket. Meg azokat, amiket gyakran előszedek. Amikhez történet fűz. Ami összeköt valakivel. Egy héten át néztem. Írtam egymás alá. Kihúzni képtelenség. Két könyvből öt oldal lett. Újrakezdtem, régi módszer. Ahová vetül a tekintet. Volt, hogy csaltam, lejjebb mentem egy sorral, vagy feljebb. Félkönyveket léptem. Írtam egymás alá mindent. [...]


Itt szólhat hozzá

Ördög, az igen, szarva, villás farka

(…) Tavasszal kezdtem el kijárni hozzá, még hó volt. Ocsmányul összevesztünk az első alkalommal. Vittem neki tököt, hogy megsütjük, teszünk rá pár szem diót, és leöntjük az egészet mézzel. Nekem esett, miért húztam ennyire vékony felsőt. Halványlila, színes könnycseppes felső, mint a kokesi babákon, azon egy polárkardigán, nem illett hozzá egyáltalán, talán ez bosszantotta fel. [...]


Itt szólhat hozzá