január | 2016 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2016 január

Zongora, lecke

Azon a napon, amikor sikerült beszélnünk végre, ahogy letettük a kagylót, micsoda ódon kifejezés, hiszen sehol nincs már kagyló, mikor kinyomtuk a gombot, de hát már gomb sincs, mikor elhúztam az ujjam a befejezés bumszli piros pöttyén, miután elmondtam neked, hogy Húsvétkor látnálak, lányod, fiad mindenféleképp, és elkezdett dolgozni bennem az öröm, hogy talán tényleg [...]


Itt szólhat hozzá

Nem csak egy tánc volt

Az én szalagom kék volt, valódi égszínkék. Mintha a szerelmem tűzte volna matrózgalléromra, ő nem lehetett, egy osztályba jártunk. De legalább mellettem állt, elő kell keresnem a képet, csak ez számított, legyen mellettem. Hogy ki babrál rajtam a szalaggal kis városom színháztermében, nem volt érdekes. A tánc volt a fő attrakció. Nagy garral leptük el [...]


Itt szólhat hozzá

Kacsapecsenye

Nóra nem én vagyok. Nóra kacsát süt január tizedikén. Mellet vett a combbal egybecsomagolt helyett. Nem mintha nem tudná úgy összehozni, hogy egyszerre legyen kész. A combnak több sülés kell. Káposztával nem szarakodik, talált vákumzacskós lilát. Hátha nem annyira konzerv. Kinyitja, savanyú, más íze nincs. Be van lilítva a prosztó savanyúkáposzta. Tesz hozzá cukrot, babért, [...]


3 hozzászólás

”Nem tompa síkság ez, hanem az abszolút élet, pillanatcsúcs.”

Teljesen gyanútlanul indultam, ahogy általában múzeumba indulok el. Egyszerű kis boldogsággal, ami olyankor bujkál az emberben, mikor biztos benne, szépségben lesz része. Ha tudnék fütyülni, ilyenkor fütyülnék, úgy képzelj, annyira könnyedén sétáltam a Várban a Nemzeti Galéria felé. Színes volt minden, az ég, a macskakövek, bevezetéseképpen annak, amire készültem. Nem gondolkoztam, az időzítéssel mi a [...]


Itt szólhat hozzá