október | 2016 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2016 október

Vágjuk ki azt a fát

Tegnap kivágtunk egy juhart. Én mondtam, hogy vágjuk ki. Vágjuk ki azt a fát, kérlek, így mondtam. Kiderült, jól bánok a motoros fűrésszel, miközben az ágakat daraboltam. Ma elővettem Darvasitól a Vándorló sírokat. Szentpétervári képeimhez, az Alekszandr Nyevszkij kolostor árva sírjaihoz az Árulást kerestem. „Ám a halottak is csak olyanok voltak, mint az élők, éppúgy […]


Itt szólhat hozzá

Meleg helyzet

A kedvenc edzőm meleg. Leginkább őt szeretem. Észreveszi, ha egy picit is mordabb a reggel. Ha valami fáj, ha a nyugalmam billeg. Mond rá valamit, vagy csak kérdez. Elsimulnak bennem az élek. Napokon át nincs min nevetni, elkelne pedig afféle könnyű jókedv. Szerda nyolc, garantált a mosoly, mint egy Latabár filmben. A társa bageleket csinál. […]


Itt szólhat hozzá

Fiktív szerelmeim

Olvassák a könyvem, olvasgatják szépen, azután kérdeznek. Megkérdeznek ezt-azt, sőt rá is kérdeznek. Hogy volt az ott, pont abban a részben. Van, hogy nem mondom meg. Van, hogy továbbmennek. Vajon szabad-e kérdezni még. Lesz-e beléd szerelmes valaki a verseken keresztül. Itt van például az Outro és a más van. Nem hinném. Nem, az csak egy […]


Itt szólhat hozzá

Dióritmusom

Kimondom, dió, két kis agár ugrik be elsőre. Az egyik barna Dió, mint a dió többnyire, annak is inkább a lágy, krémszínű része, míg a másik fekete, mint azok az édes, kandírozott sötét szemek, amikre külön vadászok, ha dióra lépek. Diókért muszáj rajongani. Muszáj, mert jobb tőlük az élet. Mindig más ajándékhoz juthatunk általuk. Eleve […]


Itt szólhat hozzá
  • Oldalak

  • Fotóalbum

  • Levél

  • Keresés