november | 2018 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2018 november

Egyedül vagyok, végtelenül egyedül, annyira egyedül, hogy nincs is rajtam kívül voltaképpen senki

Már ősz volt, egészen nyárszerű, legendás szeptember vége. Péntek délután pár napra megléptünk egy régi baráttal. A menzával kezdtük, autópályán adtunk le rendelést, dugó van, tegyék félre nekünk. Tíz perc volt zárásig, de megvárt minket a felesborsó. Láttam egy párt. Idős emberek, előttem mentek az utcán. Veszekedtek valamin csúnyán. Szatyrokkal voltam teli, nem sikerült őket [...]


Itt szólhat hozzá

Bakony, szívem

Farkasgyepű fölött az ég …hogy nincs is a világon Dánia Ahogy e vadludak nem a múltkoriak már, és a város felett, míg most a szemem ellát, inkább galambraj űzi játékait riadtan, megyek a tévedésből a másik tévedésbe, és bármi azonosság e tévedés egésze, a hídi út is inkább az, hogy tegnap kihagytam egy átlaglátogatást, a [...]


Itt szólhat hozzá

Gyerekmedence őszi délután

Mert a Kahlo-t muszáj, azért ment a kettő egymás után. Szívem szerint leléptem volna már a londoniak után. Teli voltam velük, megtöltöttek csurig a lágy, különös-szép képek. Vagy kemények, durvák, nem érdekes, feldobtak, bennük tükröződtem, belém maszatolódott mind. A Kahlo-t muszáj, de így hiba volt, a sorrenden lélekben fordítok, a két táborból oda tartozom, aki [...]


Itt szólhat hozzá

Ág-bogak

A haja minden képen még sötét. Az előbb ezeket lapozta, helyszínek szerint stószokba rakta, aztán az egészet be egy nagy költöztetődobozba. Most a kezében van egy kisbaba. Mintha nem az övé volna, nem lehet az övé ekkora gyerek, ráadásul nem akar semmit, nyűgösködik, kúszna el, mikor leülteti, így utazni kész gyötrelem. A pultos nő segít, [...]


Itt szólhat hozzá