Havonkénti archívum: 2015 augusztus
Kétezertíz, nyár
Csináltam pár képet. A vonat ugyanaz, mint húsz éve, és ugyanúgy fékez. Megnyomom a kilincset, magától vágódik ki, viszi a lendület. Vasszagúan megyek anyámmal szembe a peronon, mellettünk elindul a vonat, nem értjük egymást. Lángost eszünk állva a piacon, vacsorára hazaviszek kettőt, úgy szeretem, ha szíjas, hidegen. Veszek kukoricát, fejenként két csövet. Az előszobában ledobom […]
Az elsüllyedt túra
Úgy volt, hogy mininaplót írok. Minden nap egy fikarcnyi feljegyzés. Hoztam hozzá direkt jegyzetfüzetkét, egy ágaskodó ló volt az elején. Jön a néni, indulunk!, csujjantott vasárnap déltájt a kalauzlány láttán valamelyik gyerek, el is indultunk, királyabbul, mint gondoltuk. A tervezetthez képest tudniillik pont annyival később, hogy a két legnagyobb éjjel még legombolhatott magának egy kis […]
Columbia
Olyan szép galambszürke volt, halvány és annyira hamvas, hogy úgy éreztem, meg kell védeni. Igazán közünk se volt pedig egymáshoz, csak felületi. Persze az enyém volt, már órák óta az enyém, mégse húztam magamra azonnal. Nem akartam ezt a visszahozhatatlan sterilséget elrontani. Tiszta, illatos kézzel simogattam, és örültem csöndesen neki. Föl se merült, hogy években […]
Virágok közt veled lenni
Kellett egy hely, amire úgy fogok emlékezni, hogy csak az enyém volt, amit úgy viszek magammal, mint huszonöt éve a bizonyosságot, van egy bűvös-bájos szöglete a világnak, ahová passzolok. Kevés ilyen van, nem vagyok kompatibilis a helyekkel. Ha valahol mégis fölmerül, könnyű tesztelni, képes volnék-e ott akármeddig ellenni. Van persze pár ilyen, az Orosz Ortodox […]