április | 2017 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2017 április

Nyúlszőrsapkás mizantróp

Nincs személyes történetünk. Nem tudom már, hogyan került mellém. De onnantól öröktől-fogva lett. Doppler. Az ember, akinek a bőrét olykor magamra húznám szívesen. Elkezdtem gyűjteni, mindben benne voltam. Naiv. Szuper., Vegyesbolti csendes napok, Fvonk meg a többi. És most egyszerre itt van. Ül előttem egészen közel. Doppler hazatér – avagy a világ vége, ahogyan ismertük. […]


Itt szólhat hozzá

Poppins él!

Pontosan egy éve fedeztem fel. A parádi katlan fennsíkján. Körben hegyek, ormok, Nagy-Lipót, Bagolykő, Csór-hegy, Vadak-orma, Hármas-tető, a Vár hegyek. Az üveggyárba szöktünk be éppen, romos gyárépület, szomorú cserepek, és onnan jövet. Ment előttünk, billegett, kezében csokor virág. Olyan volt, mint a mesében, aztán egyszer csak eltűnt. Sétáltunk még órákat, sütött a nap. A dombra […]


Itt szólhat hozzá

Multikulti babakocsi

Nettó két nap éden. Nem tréfa, hiába április. Az idő olyan, hogy folyton vetkőzni kell. Persze édentől mi mást is várhatna az ember. Baranya-Somogy határán egy falu, valamikor Tiltvány nevű puszta. Annak birtokosa, Czindery László felesége után lett Tekla. Gyöngyös egy hely, bokrétás. Ráadásul bőség van nagyvadban. Hiába érkeztünk meg épphogy, muszáj ülni rögtön föl […]


Itt szólhat hozzá

These things have always been the same

Anyukámat koncertre vittem. Nem afféle szolid Óbudai Danubia Zenekar esett meg vele, hanem egyenesen a Dire Straits. Jelentőség nélküli kis memento lenne, ha nem tartana ki masszívan ennyire: ezerkilencszáznyolcvanhét május közepe. A vizsgaidőszak épphogy beindult, statisztikát gyűrök a rendelőben. Ott van a leghűvösebb, egyébként kint hatvan fok, apám, öcsém a Tiszán, én nem mentem velük, […]


1 hozzászólás
  • Oldalak

  • Fotóalbum

  • Levél

  • Keresés