szeptember | 2016 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2016 szeptember

Végtelen történetünk

Ablak messziről … … közelre. “Mások hülyesége miatt ne tögyétök magatokat tönkre, nem éri mög.” VIGASZ A KÖNYEKBEN Miért vagy olyan bánatos, Hol minden szív örűl? Szemed mutatja, ne tagadd, Itt sírtál egyedűl. – «S ha egymagamban sírok itt Enyém a fájdalom. Édes a köny, csak az könyít A fojtó bánaton.» Hívnak vidám barátaid, Mindannyi [...]


Én tök más vagyok, mint az élet rendje

A Mamut, az hungarikum? Nekem a kedvenc anyagom a szilikon. Úgy érzem, néha kicsit újjá kéne születnem. Koperben focilabdával öltem meg majdnem egy patkányt. Meglásd, fogom én valamire vinni, csak ne avatkozz közbe. A Moszkván sosem esik. Krisna először a hippiket tanította, azok egy nagyon gazdag család volt. Tudtad, hogy a fáraóknak nincs bélrendszerük? Ha [...]


Itt szólhat hozzá

Álmoskönyvet felébreszteni
avagy az Egy reggel futni kezdek című kötetet újra elővenni

Az üres szekrények olyanok, mint a csecsemők. Azzá lesznek, amit beleteszel. Vitrinné, ha zsúfolásig tömöd nippekkel. A vitrin viszont lehet szimplán könyvszekrény. Nálam a porcelánbagoly, üvegkakas, tűpárnacipellő és a három ezüstpohár a kisfiúk nevével a fali kazettákban állt az étkező felől. Nagymamámnál ugyanez a bagoly mindenféle Herendik és facsökön üldögélő kosárkás lány társaságában bujkált a [...]


Itt szólhat hozzá

Újraházasodom

Sehol nem vagyok épp. Két tűz között, a senkiföldjén. Inkább víz, mint tűz. Finom, lágy folyó, ahonnan kilépek. A másikat nem ismerem, ahova tartok. Remélem, folyó, nem pedig tó. Zöldszagú, partján súrolófény. Van idő, amikor menni kell. Nem állsz készen, hiába számítasz rá. Lehet érezni pedig, hogy valami megváltozik. Nyom, feszít, nincs neve, dolgozol azon, [...]


Itt szólhat hozzá