elmélázni minek. még a mélyire mész, pedig lehet, hogy sekély. lebénulsz örökre, mondta anyám, ha fejest akartam ugrani. kétméteres, mondom, és elrúgom magam. ha épp engedik le, könnyen az aljára érsz, ki van lötyögtetve belőle, ami megmentene. súrolja a térded az ázott, morzsás meszet, magas a fal, mássz ki valahogy. ki akarsz-e mászni vajon. tegyél próbát, ülj le mellé, vagy szemben vele. a kezét figyeld, mint rodolfo. ha csak az van, hogy állon ütjük magunkat a másik öklével, akkor ez nem jött össze. lehet üvölteni, hogy te akartad így, kicsit halkabban, hogy te akartad így. kéne bele friss, tiszta víz. máskor belefulladsz, annyira sok, csak megy bele hajnaltól a narancssárga…

“(…) A nappaliban kinyílt a bőrönd, kombinék közül márványdobozkák kerültek elő. Oldaluk csupa áttört virág, behorpadt mind, ahogy a vámnál szétpakolták. Anyám sírt, apám szerint Epokittal helyrehozza az összeset, különben is a fedelekkel nincs semmi baj. Epokittal apám egy csomó helyzetet megmentett. Innentől vidámak vagyunk, a képeslapok például meg se görbültek. Pláne a pecsétek. Azt hittem, szemfesték, vagy arcpír, porral teli picike tégelyek, csak a fémekről nem tudtam, mire valók. Anyám a vörösbe mártotta a napot, és a homlokomra nyomta, akár egy indiai kislány, olyan vagy. Rohantam a tükörhöz, nem nap volt, inkább szétvakart szúnyogcsípés. A könnycsepp a legszebb, a csipkés széle, feketével szomorú, próbáljuk meg a bordót. Apám előhúz…

B.K. emlékére Kék kempingbiciklink volt, anyám azzal szelte keresztül-kasul a várost. A csomagtartón már nem kellett a fenekem alá párna. Homlokommal anyám derekának dőltem, billegett a fejem, ahogy tekert. A kardigánja szétnyílt, az volt a vitorla. Csikorgás és puffanás, anyám megáll. Még nem vagyunk a kocsmánál, ahol fagyit vesz majd. Savanyú, édes hó a citrom. Nem vagyunk a kocsmánál, anyám leszáll, és magához húzza a fejem. Szorít, nem látok, elfordulok, mégis kilátok, mellettünk egy autó, előtte egy gyerek. Fekszik a földön, füléből folyik a vér, azt mondják, ez nem jót jelent. Valaki közelebb húzza a biciklit, ferde a kormány, lóg a csengő. Hazafelé félek, hogy minket is elütnek. A fagyiról…

A szerelem a legmagasztosabb érzés a világon. Az angolok igazából magyarul beszélnek, de angolul mondják ki. Ól Fájörhend lő, ha nem lesztek csöndbe’. Én nagyon utálom a valószínűségszámítást. Még mindig búzából csinálják a lisztet? És mikor fogják abbahagyni? Szép a ruhád, különösen a bugyid pikáns. (A Tiszát bámulva) Nem tudok úszni. Olvasni viszont igen. Tudod, a Marikában (68) mi a legjobb? Hogy olyan egyszerű kis csaj. Azt hitte a pap, hogy én is első áldozat vagyok, és nekem is adott ilyen ostyát.