szeptember | 2013 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2013 szeptember

nevessünk hát

elmélázni minek. még a mélyire mész, pedig lehet, hogy sekély. lebénulsz örökre, mondta anyám, ha fejest akartam ugrani. kétméteres, mondom, és elrúgom magam. ha épp engedik le, könnyen az aljára érsz, ki van lötyögtetve belőle, ami megmentene. súrolja a térded az ázott, morzsás meszet, magas a fal, mássz ki valahogy. ki akarsz-e mászni vajon. tegyél [...]


Itt szólhat hozzá

Kaptam egy férfit

“(…) A nappaliban kinyílt a bőrönd, kombinék közül márványdobozkák kerültek elő. Oldaluk csupa áttört virág, behorpadt mind, ahogy a vámnál szétpakolták. Anyám sírt, apám szerint Epokittal helyrehozza az összeset, különben is a fedelekkel nincs semmi baj. Epokittal apám egy csomó helyzetet megmentett. Innentől vidámak vagyunk, a képeslapok például meg se görbültek. Pláne a pecsétek. Azt [...]


Itt szólhat hozzá

Hiánydramaturgia

B.K. emlékére Kék kempingbiciklink volt, anyám azzal szelte keresztül-kasul a várost. A csomagtartón már nem kellett a fenekem alá párna. Homlokommal anyám derekának dőltem, billegett a fejem, ahogy tekert. A kardigánja szétnyílt, az volt a vitorla. Csikorgás és puffanás, anyám megáll. Még nem vagyunk a kocsmánál, ahol fagyit vesz majd. Savanyú, édes hó a citrom. [...]


1 hozzászólás

És máris megy a sóvárgás utánuk délelőttönként

A szerelem a legmagasztosabb érzés a világon. Az angolok igazából magyarul beszélnek, de angolul mondják ki. Ól Fájörhend lő, ha nem lesztek csöndbe’. Én nagyon utálom a valószínűségszámítást. Még mindig búzából csinálják a lisztet? És mikor fogják abbahagyni? Szép a ruhád, különösen a bugyid pikáns. (A Tiszát bámulva) Nem tudok úszni. Olvasni viszont igen. Tudod, [...]


Itt szólhat hozzá