Havonkénti archívum: 2013 szeptember
nevessünk hát
elmélázni minek. még a mélyire mész, pedig lehet, hogy sekély. lebénulsz örökre, mondta anyám, ha fejest akartam ugrani. kétméteres, mondom, és elrúgom magam. ha épp engedik le, könnyen az aljára érsz, ki van lötyögtetve belőle, ami megmentene. súrolja a térded az ázott, morzsás meszet, magas a fal, mássz ki valahogy. ki akarsz-e mászni vajon. tegyél […]
Kaptam egy férfit
“(…) A nappaliban kinyílt a bőrönd, kombinék közül márványdobozkák kerültek elő. Oldaluk csupa áttört virág, behorpadt mind, ahogy a vámnál szétpakolták. Anyám sírt, apám szerint Epokittal helyrehozza az összeset, különben is a fedelekkel nincs semmi baj. Epokittal apám egy csomó helyzetet megmentett. Innentől vidámak vagyunk, a képeslapok például meg se görbültek. Pláne a pecsétek. Azt […]
Hiánydramaturgia
B.K. emlékére Kék kempingbiciklink volt, anyám azzal szelte keresztül-kasul a várost. A csomagtartón már nem kellett a fenekem alá párna. Homlokommal anyám derekának dőltem, billegett a fejem, ahogy tekert. A kardigánja szétnyílt, az volt a vitorla. Csikorgás és puffanás, anyám megáll. Még nem vagyunk a kocsmánál, ahol fagyit vesz majd. Savanyú, édes hó a citrom. […]
És máris megy a sóvárgás utánuk délelőttönként
A szerelem a legmagasztosabb érzés a világon. Az angolok igazából magyarul beszélnek, de angolul mondják ki. Ól Fájörhend lő, ha nem lesztek csöndbe’. Én nagyon utálom a valószínűségszámítást. Még mindig búzából csinálják a lisztet? És mikor fogják abbahagyni? Szép a ruhád, különösen a bugyid pikáns. (A Tiszát bámulva) Nem tudok úszni. Olvasni viszont igen. Tudod, […]