Havonkénti archívum: 2014 december
Egy papagáj
Többnyire kék. Másutt sokszínű. A csőre különösen piros. Nem csipog, nem énekel. Mintha egyébként beszélne, csak most elhallgatott. Egy szatyor mellé kaptam ráadásnak, benne legfelül barbecue ízű kölesgolyók. Két zacskó puffasztott köles, a néni kapta, de nem eszi meg. A savanyú karfiolt maga csinálta. Úszkál körülötte fokhagyma, egész bors, hegyes pirospaprika. Az ajándékokat egyenként húzkodom […]
Egymáshoz érő pomponok
A halált húztam ki egy sülttökillatú szombaton. Kétszer jött ki sorban egymás után a kávés-narancsos kuglóf morzsái fölött, alighogy elkészült a kókuszos köles. A többiek lazábban vették, mint én, sose aggódjak, valami rossz majd véget ér, gondoljak bele, milyen jót jelent. Nem akarom, hogy bármi véget érjen. A kártyámról a veszteséget olvastam fel nekik, próbálják […]
Süvíts te szél. Zúgassad fejemben tellúrékemet.
Már az infótól elalélok, hogy jön. Jön az édes Szorokin fiú és az ő tellúrja. Akkor még nem tudom pontosan mi az, de biztos vagyok benne, ki fog ütni rendesen. Nem lövök mellé, kiütött, nem úgy, mint reméltem. Borítón a neonnarancs-fekete kombó a Jegek után az otthonosság érzésével tölt el, és a kirillica külön jót […]
Magas, ősz férfi
Az ő hangján szólalt meg Ady. Hiába volt ott a fénykép minden tankönyvben, nekem ez a két férfi egy és ugyanaz lett. Elhagylak, mert nagyon kivánlak, soha, senki nem tudta így mondani. Szerelem volt, persze, akkoriban minden az volt. Bűnös, titkos, magára hagyott. Érettségin, a matekot írtam éppen, bejött a terembe, magas volt, pompásan ősz, […]