december | 2014 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2014 december

Egy papagáj

Többnyire kék. Másutt sokszínű. A csőre különösen piros. Nem csipog, nem énekel. Mintha egyébként beszélne, csak most elhallgatott. Egy szatyor mellé kaptam ráadásnak, benne legfelül barbecue ízű kölesgolyók. Két zacskó puffasztott köles, a néni kapta, de nem eszi meg. A savanyú karfiolt maga csinálta. Úszkál körülötte fokhagyma, egész bors, hegyes pirospaprika. Az ajándékokat egyenként húzkodom [...]


2 hozzászólás

Egymáshoz érő pomponok

A halált húztam ki egy sülttökillatú szombaton. Kétszer jött ki sorban egymás után a kávés-narancsos kuglóf morzsái fölött, alighogy elkészült a kókuszos köles. A többiek lazábban vették, mint én, sose aggódjak, valami rossz majd véget ér, gondoljak bele, milyen jót jelent. Nem akarom, hogy bármi véget érjen. A kártyámról a veszteséget olvastam fel nekik, próbálják [...]


1 hozzászólás

Süvíts te szél. Zúgassad fejemben tellúrékemet.

Már az infótól elalélok, hogy jön. Jön az édes Szorokin fiú és az ő tellúrja. Akkor még nem tudom pontosan mi az, de biztos vagyok benne, ki fog ütni rendesen. Nem lövök mellé, kiütött, nem úgy, mint reméltem. Borítón a neonnarancs-fekete kombó a Jegek után az otthonosság érzésével tölt el, és a kirillica külön jót [...]


1 hozzászólás

Magas, ősz férfi

Az ő hangján szólalt meg Ady. Hiába volt ott a fénykép minden tankönyvben, nekem ez a két férfi egy és ugyanaz lett. Elhagylak, mert nagyon kivánlak, soha, senki nem tudta így mondani. Szerelem volt, persze, akkoriban minden az volt. Bűnös, titkos, magára hagyott. Érettségin, a matekot írtam éppen, bejött a terembe, magas volt, pompásan ősz, [...]


4 hozzászólás