Úgy volt, hogy látni fogok. Negyven évig nem láttam. Eleinte azt hitték, biztos az inkubátor. Oxigén, ilyesmi, nem volt elég. Vagy túl sok volt, attól romlott el ennyire. Aztán ahogy jöttek a fiak, ők is ugyanígy lettek, pedig oxigéndilemma semmi. Viszem, viszik tovább, távoli örökség, hibáztatni nincs kit. Sokáig azt mondtam, soha, kizárt a lézer. [...]

Visszahúzódni egészen mélyre, ezen gondolkodom, mi volna jobb, vagy teljesen kinyílni, jönni-menni, minden forró utcasarkon sárga fagyit nyalni. Semmiségekről hosszú délutánokat végigfecsegni. Lassan testet öltenek a nyár veszélyei. Beüldöz, egyre beljebb, hogy onnan összehúzott szemmel kinézzek. Cseresznyefám látom, burgundival pöttyözött dús zöldbe bújt legfelső ágait. Túlvállalta magát idén a fa. Nem könnyített rajta fagy, a [...]

Nézem a hegyek sörényét – homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és – amint elfut a Szinva-patak – ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés. Fáradt meg együgyű, vagy [...]