Na merthogy azóta megint csak az altruizmus, kizárólag az, ami engem meghatároz. Erre épül, köré szerveződik a viselkedésem. A matrifágiáig még nem jutottak el, hogy mindent fölesznek, valahogy mégis mintha engem ennének. Konyhában telik a nyár. Előtte azért volt egy kis lauf. Mikor a Dornoch-öböl partján James Aitken vezette elénk a felföldi marhát, az ellazított. Aztán pár mérfölddel arrébb jött a Shetland-póni. Úgy Glen Morangie tájékán azt mondta, fóka. Jobban mondva seal-nek hangzott a hátsó ülésről. Csak kulcsszó-foszlányok jutottak hozzám, a cow meg a pony nyilvánvaló. Seal, biztos témát váltott, közelít a kastély, nem lehet más, mint pecsét. Hangával szórt füves úton járunk, mikor Aitken hirtelen megáll, és int, hogy…

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

Napsütés. Vad, kemény, tökéletes, ahogy egy vakációhoz szép. Lila-sárga mezőn lomha szélkerék. A búza, akár egy sztahanovista hirdetés. Leghátul ülök, kispadon, egyedül. Én akartam így, cserejátékosként. A férfiak felváltva vezetnek, rám csak vészhelyzetben van szükség. Derekamra égkék póló csavarodik, a halásznadrág a térdemnél jár. Szűk a hely. Testszínű melltartó és bugyi. Lily of the Valley az illatom. Kezembe izzad a könyv, nem olvasok. Friss, üde, békés jelenlét. Ezer kilométer van még. Fölpiszkál a kolbászos zsemlék szaga. Békési csípős és trappista. Vádlim párás málnaszörphöz ér. Meztelen talpamat magam alá húzom. Bajban leszek, nem kívánom a könyvem. Szürke az aszfalt mellettem. Kékes, nem tudom, miért. Benzinkútnál Kofolát és Fidorkát veszek. Még hideg…

Mint egy százéves tölgy, pedig cseresznyefa. Örököltük, azonnal metszettük, így is maradt belőle vagy nyolcvanévnyi. A tavasz vele egészen álomi. Csupa hófehér csipke, beleszédülsz a tökéletességbe. Első évben később se volt más, csak a boldogság. Öklömnyi, hibátlan szemek, győztem befőzni. Persze a cukros-rumos készlet csappant meg leginkább, nyár végére felszívódott apránként az egész. Tavaly békén hagytuk, idén se nyírtuk, nem értjük még a gyümölcsfák titkát. Jött a füttyös május, nagy esők és sűrű fürtökben a szemek. Túl sok volt a víz, talán nem mi rontottuk el. Barna pöttyös, sorvadt vagy félig rohadt. Hogy ezért még jobban értékeltük volna azt a kevés szépet? Dehogy. Bosszantó volt a földre hullott szomorú és…