július | 2019 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2019 július

Istenbizony fóka

Na merthogy azóta megint csak az altruizmus, kizárólag az, ami engem meghatároz. Erre épül, köré szerveződik a viselkedésem. A matrifágiáig még nem jutottak el, hogy mindent fölesznek, valahogy mégis mintha engem ennének. Konyhában telik a nyár. Előtte azért volt egy kis lauf. Mikor a Dornoch-öböl partján James Aitken vezette elénk a felföldi marhát, az ellazított. [...]


Itt szólhat hozzá

A révkalauzt keresi

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***


Itt szólhat hozzá

Az a nap (a tengerparton)

Napsütés. Vad, kemény, tökéletes, ahogy egy vakációhoz szép. Lila-sárga mezőn lomha szélkerék. A búza, akár egy sztahanovista hirdetés. Leghátul ülök, kispadon, egyedül. Én akartam így, cserejátékosként. A férfiak felváltva vezetnek, rám csak vészhelyzetben van szükség. Derekamra égkék póló csavarodik, a halásznadrág a térdemnél jár. Szűk a hely. Testszínű melltartó és bugyi. Lily of the Valley [...]


Itt szólhat hozzá

Ötven fokon cseresznyézünk

Mint egy százéves tölgy, pedig cseresznyefa. Örököltük, azonnal metszettük, így is maradt belőle vagy nyolcvanévnyi. A tavasz vele egészen álomi. Csupa hófehér csipke, beleszédülsz a tökéletességbe. Első évben később se volt más, csak a boldogság. Öklömnyi, hibátlan szemek, győztem befőzni. Persze a cukros-rumos készlet csappant meg leginkább, nyár végére felszívódott apránként az egész. Tavaly békén [...]


Itt szólhat hozzá