január | 2019 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2019 január

Gyönyörűen recseg

Először beleszerettem. Tetszett, ahogy apám mondaná, mint csizmadiának a kéjgáz. A gyerekkorom volt valamiképp benne. A hangulata, a kedvessége. Rosszul mondom, kedves, az nem volt. Csak szép. Egészen különleges. Mikor az enyém lett, onnantól hörpöltem a fekete levest. Helyre kellett rakni, hogy élhető legyen. Kipofozni a rejtett hibáit. Annyira konok volt, nehezen adta meg magát. […]


Itt szólhat hozzá

M, mint madárka

Másfél éve kaptam vissza a Pirex előtt. Nem vettem észre, soha, senkit nem veszek észre, hiába áll akár az orrom előtt. A szemüveg holtterére fogom, ez persze inkább a parkolási gikszereket menti. Az még jobb alibi, hogy vagy látok, vagy gondolkodom. Hát elgondolkodtam akkor és ott, a Pirex előtt. Csak csörtettem kifelé, mikor rám köszönt. […]


Itt szólhat hozzá

A gyengeség mámora

A gyengeség mámora mélyebb és tartósabb az erő mámoránál. /M.L./ Még 27-én kaptam egy elkésett üdvözlőlapot. Aznapra virradóra terhes lettem. Furcsállottam, milyen csepp, kicsi a hasam, de nincs abban semmi szokatlan, az eddigieknél is így volt. Mondjuk közelítve a szüléshez nyomasztóan picinek tűnt, még az is felmerült bennem, hogy elhalt, de éppen akkor megláttam az […]


Itt szólhat hozzá

Brigsby Bear

Nem úgy indult, hogy ebből bármi is lesz. Sőt úgy indult, a legvadabb rémálom valósul meg. Hogy hiány lesz, és konstans fájdalom az átcseszettség felett. Egyszer elkövetkezik, lassú, alattomos vergődés után, hogy az ember elfárad fájni. Csak fáj, fáj, aztán elzsibbad, lehet, hogy azért lett másképp. Vagy azért, mert már elég volt, hiába tesz bele […]


Itt szólhat hozzá
  • Oldalak

  • Fotóalbum

  • Levél

  • Keresés