december | 2012 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2012 december

Napnyugati utazás

“Csak egy út volt, mint a többi. / Mint bármelyik másik út. (…) Fehérbor, hamu és mandula íze. / Sózott halat ettem és többnapos kenyeret. (…) A rakodók tévesztették el a dokkot? / Vagy én szálltam rossz hajóra végül? (…) A szívem is üres. // Szemem a látványt elfeledte. (…)” /Babiczky Tibor: Napnyugati utazás/


Itt szólhat hozzá

Róma alatt valamivel

Azt mondják, rá hasonlítok, azt mondom, igen. Hegyes orr, vékony kéz, pengeszáj és persze a kék sündisznószemek. De ilyen sosem voltam hétévesen, és nem a szárny miatt. Mert szárnyat épp szerezhettem volna, igaz, rózsaszínt és kicsit szénporosat, volt a kamrában egy öreg szekrény. Lógott az ajtaja, az oldalát szétverte, amikor öntötték mellé hegyekbe, a brikett, [...]


2 hozzászólás

Ha szeretnek, ha üldöznek

Megmondod egy képről, hogy nyár van vagy tél? Hogy milyenek a fények, nem derül ki, azt hiszed, júliusi reggel, pedig december, dél. Most nem a csókolózó pingvinek a lényeg, hanem az angyalok. Mindenütt annyira karácsony van. Nem gondoltál arra, hogy de jó volna már az elején egyszer csak simán kiszállni? Amikor kirakják az első műfenyőt [...]


Itt szólhat hozzá

Fogjatok egy gyereket

A bébiszörnyekkel az a baj, hogy egyszerűen bedőlsz nekik azonnal. Könnyű dolguk van, csak fölhúzzák picit az orrukat, kivillannak a rizottó fogak, és kész vagy, nekik meg hízik a májuk, főleg a nagy tétlenségben. Később már ugrabugrálnak, ha azt akarják, észre ne vedd, hogy csalnak, úgy csinálnak, mintha, közben meg ők dirigálnak. Menjünk most rögtön [...]


2 hozzászólás