augusztus | 2018 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2018 augusztus

Elmegy, mindig csak el, el, csak el

Most épp nem a fiam. Hál’ isten nem is megy, úgy nézem, egyelőre intakt, nem buzdult bele a nagy kint létbe, hiába sikk meg a trendek, hazahúz a szíve, szereti, azt mondja, neki itt jó, máshol pedig nem jó ugyanúgy lehet, ráadásnak ott a csomagban kapott Erős Pisták, 8 tojásos lúdgége, darált mák fájdalma, akkor [...]


Itt szólhat hozzá

Mit tudom én

Az a nő, te, behalsz tőle. Olyan, hogy fölszalad benned rögtön a pumpa, le vagy zsibbadva, hőség, beszívtál, mit tudom én, akkor is kicsinál. Nem tudsz hozzá eleget inni, hogy elviseld. Vagy le kéne lépni, elhúzni a francba, isten háta mögötti semmi kis lyukba, ahova nem megy utánad. De utánad megy. Sőt les, ha a [...]


Itt szólhat hozzá

Egy rekviem kellős közepén

Mikor ezt meglátom, hát érted, mit érzek. És mégis. Három éve toltam utoljára ide a képem. Akartunk menni, persze, akartam én meg a két kisebb gyerek. De aztán mégse. Valahogy ebben a felállásban nem vitt rá a lélek. Aztán jött az ötlet, inkább összjátéka a jó szándékoknak: hármunk mellé negyediknek egy kedves barátném. Volt benne [...]


Itt szólhat hozzá

A várást úgy

Nyár elején ment el egész nyárra. A szokásos, hogy most aztán örülni kell. Örültem persze, nyilvánosan olyan boldog voltam. Nem mertem, nem akartam sírni. Hallgattam, mint a mukk, száj összezárva. És imádkoztam, hogy csak jó legyen neki. Meg azon, hogy ne essen az eső. Nehogy meghűljön, mert tudom, esernyőt nem visz, a dzsekit meg úgyis [...]


Itt szólhat hozzá