64 volt az álma. Akartam szerezni, nem találtam sehol, pedig szerettem volna, ha tőlem kapja meg. Aztán lett valaki, akár egy ajándék. A stégen kérdeztem meg, nincs-e neki. De van, pont kettő elfekvő. Közszemlére tette nemrég az összes létező eszközét. Meg jár ő is folyton, retro gépek kiállítása minden áprilisban. És mit ad Isten, épp ugyanakkor született, mint az álmodó, stimmel év, hó. Tizenkét nap van közöttük. Jelnek tekintettem. Fanatikusok. Azt mondta, gondolkodik még. Lehet, hogy mégse adja el, ezzel zárta le, nem bír megválni tőle, képtelenség. Feladtam végképp. Aztán hajszálra abban a percben, mikor landolt ez a régen várt ember, jött egy üzenet. Eleve disszonáns, vadászbaráttól, akihez pont nem…

Nem érdekes, hol voltam. Őrzöm magamnak a helyet. Titkolom, mint féltékeny szerelmes. Tíz nap alatt egyszerre két szerelmem is lett. A másik a Murakami. Mindkettő a birtokomban volt, eddig mégse kellettek. Próbálgattam őket, nem tudtak hozzám eljutni. Bőr alá nem férkőztek. Távoli, nincs hozzá közöm, így zártam rövidre, nem értem, amit mindenfelől hallok – isteni a tenger meg Kafka a tengerparton -, a rajongást. Most fejvesztve hullottam belé. Kell belőlük még és még és még. Kontrollt vesztek, ne legyenek emlékké a képek. Maradjanak meg ilyennek. Piros-fehér és néha kéknek. *** Almáskert mellett elhaladtomban farkaskutya nyála csöppent a combomra. Úgy ugatott. Megváltozott az árnyékhoz a viszonyom. Ott, ahol hűvös gördül le…

‘Mirror Mirror on the Wall, Who Is the Fairest of Them All’ Rekedtes hang a hátam mögül. Durva, reszelős, mintha férfi volna. Erős ötvenes nő. Alapvetően dohány, de nem kizárt a whisky sem. Félhangosan mesél egy történetet, bábu a lányom. Egyszerűen báb, marionett. Hogy hagyhatja így magát arra a senkire. Hogy hagyhatja el ennyire magát. A vége az lesz, a legvégén én hullok majd szét. Nem beszél velem egyáltalán. Tanulságra van szükségem. Úgy indulok el egy délután, valahonnan be kell gyűjteni. Támpontot magamnak széthullás ellen. Ilyenkor ősszel megy ez könnyedén. Pláne, aki hajlamos rá, ha van egy kicsike körülmény, hajlamosító, akkor kész. Az ősz betesz neki. Kapaszkodom a hangba mögöttem,…

Sopron meg nyár meg fesztivál – nope, pedig valamikor úgy tűnt, abban van a pláne meg a kakaó. Most, hogy Szántód megvolt, a VOLT Kis Miskává minősült. Találd ki, mit vettem. Egy törött gerincű kecskét és egy vérző sündisznót. Felnőttkorom legszebb nyara. Már minálunk babám, már minálunk babám, Az jött a szokásba, Hogy takarodó után, takarodó után, Nem megyünk az ágyba. Bejön Péter bácsi, elkezd kiabálni, Egy-két pofon csattan, minden csigalassan Vánszorgunk az ágyba. Aludhatok a kolbászommal? Kabalakolbász. Kisbolt forevör. Trolli spaghettini sour strawberry – Go Veggie “Különben egy ideje azon tűnődött, hogy a forradalmi versének utolsó sorát ne változtassa-e meg, a „mi szép a téli tón a lék” helyett…