július | 2018 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2018 július

Commodore story és Vegan blues

64 volt az álma. Akartam szerezni, nem találtam sehol, pedig szerettem volna, ha tőlem kapja meg. Aztán lett valaki, akár egy ajándék. A stégen kérdeztem meg, nincs-e neki. De van, pont kettő elfekvő. Közszemlére tette nemrég az összes létező eszközét. Meg jár ő is folyton, retro gépek kiállítása minden áprilisban. És mit ad Isten, épp [...]


Itt szólhat hozzá

A tenger

Nem érdekes, hol voltam. Őrzöm magamnak a helyet. Titkolom, mint féltékeny szerelmes. Tíz nap alatt egyszerre két szerelmem is lett. A másik a Murakami. Mindkettő a birtokomban volt, eddig mégse kellettek. Próbálgattam őket, nem tudtak hozzám eljutni. Bőr alá nem férkőztek. Távoli, nincs hozzá közöm, így zártam rövidre, nem értem, amit mindenfelől hallok – isteni [...]


Itt szólhat hozzá

Nem a mostohád

‘Mirror Mirror on the Wall, Who Is the Fairest of Them All’ Rekedtes hang a hátam mögül. Durva, reszelős, mintha férfi volna. Erős ötvenes nő. Alapvetően dohány, de nem kizárt a whisky sem. Félhangosan mesél egy történetet, bábu a lányom. Egyszerűen báb, marionett. Hogy hagyhatja így magát arra a senkire. Hogy hagyhatja el ennyire magát. [...]


1 hozzászólás

Konkurálni VOLT-tal

Sopron meg nyár meg fesztivál – nope, pedig valamikor úgy tűnt, abban van a pláne meg a kakaó. Most, hogy Szántód megvolt, a VOLT Kis Miskává minősült. Találd ki, mit vettem. Egy törött gerincű kecskét és egy vérző sündisznót. Felnőttkorom legszebb nyara. Már minálunk babám, már minálunk babám, Az jött a szokásba, Hogy takarodó után, [...]


Itt szólhat hozzá