május | 2016 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2016 május

Mint félkész festmény

Tegnap Luke és Jon-t olvastam, R. Williams, közben a festőn gondolkodtam. Vajon hogy megy ez nála, van-e Luke-ban, a tizenhárom éves srácban, és benne valami közös. Általában, éreznek-e mind valami hasonlót a festők vagy a nem-festők, akik magukat nem nevezik néven, csak sárgát, bordót, kéket kennek szépen egymásra. Akkor, amikor jó nekik. Inkább, amikor kegyetlen [...]


Itt szólhat hozzá

Szubjektív triász

Volt a bemutatón egy lány, kedves, szőke, régóta szeretem. Ő volt a legszebb meglepetésem, föl se merült, hogy ott lesz. Nem beszéltünk mi sose arról, versek, könyv,  satöbbi velem hogy esnek meg. Volt helyette sok minden más valódi téma, például anyáink miatt éppen bőgünk-e vagy csak azért se, gyerekünk hogy vert át megint, meg a [...]


Itt szólhat hozzá

Van kijárat

S.M.-nak Legszívesebben most arról olvasnék egy kibírhatatlanul vastag könyvet, hogy a csaj szerelmes lesz. Nem kommersz sztorit ambiciózus, hiperfitt harmincassal, de nem is a szív hídjait, ahol a főszereplő bájosan barázdált arcú alig múlt hetven. Egy jófajta fásult, fáradt, negyven jócskán pluszos nő, az kell ide. Aki mostanában túl fényes délelőttökön nekiáll kekeckedni a halállal. [...]


Itt szólhat hozzá

Táskám, lelkem-kincsecském

Csupa ajándék az élet. Dobja mostanában a gép a sok jóérzést, dobja egymás után. Amire számítottam, vártam, persze hogy boldogság. De amelyik egyszer csak van, a semmiből eléd pottyan, azt úgy hívják, csoda. Soha nem történt még velem hasonló. Hogy kimondok valamit, azt mondom, szeretném, nekem bárhogyan jó lenne, és azt válaszolják nekem, hogy tessék. [...]


Itt szólhat hozzá