május | 2014 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2014 május

Egy eltűnt ember margójára

Megvolt, egy darabig megvolt. Aztán eltűnt, olyan véglegesen, amitől összeszorult a torok. Gyomor, szív görcsbe, amikor fölmerült bennem, mit csinál most az eltűnt ember. Egyszerűen mi van vele, van-e vele valami egyáltalán. Volt egy sorozat régen a tévében, pörögtek elő a fényképek, csupa elveszettek. Gyerek, bácsi, hosszú, barna hajú lányok. Mindig sírni kellett, elindult reggel, […]


Itt szólhat hozzá

Valaminő festett anyag

Három hónap. Amikor én osztottam ki fogházból ennyit, örültek neki, milyen kevés. Eljátszom az ötlettel, ha nem is fogház, hat köbméter légtérnél azért itt több jut rám, nevezzük inkább házi őrizetnek. Meg vagyok védve mindenkitől, és ők is meg vannak védve tőlem. Semmi dolgom kint, mégis megsétáltatnak időnként. Pipacsért például nem kell összevissza mászkálnom a […]


5 hozzászólás

Belakható személycella

F.M.-nak Bűn, milyen türelmes lettem. Masszív ellenállással kezdődött. Gyűlöltem, ha vigasztalásképp a türelmet hozták fel. Van az emberben egy furcsa szenzor. Lecsekkolja százalékban, adott érzelemmel meddig jutsz el. Ez nem jelenti azt, hogy nullaközeli állapotnál leállsz. Sőt, ha van hajlamod a küzdésre, simán még fel is spanol. Ha viszont könnyebben billensz át mínuszba, hiába innen-onnan […]


1 hozzászólás

Hej, óvoda, óvoda

“Csak látni akarlak, Anyu, fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged.” Be the first to like. Nem tetszik Share


Itt szólhat hozzá
  • Oldalak

  • Fotóalbum

  • Levél

  • Keresés