február | 2015 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2015 február

Max, haver!

Fél délelőtt a betonkeverőt hallgatom. Nincs más, nem is akarok más hangot, csak ezt. Vagyunk néha úgy, hogy jól esik, ha valami nyugtalanít. Tegnap Zwack volt. Hónapokig felé se szagoltam, azt hittem, szimplán Tokaji, pont annyira volt arany. Egy boldogkővári hétvégéért kaptam cserébe. Nem csináltam semmit, csak kölcsönadtam, legalább van, aki ránéz a kisházra. Hiába [...]


Itt szólhat hozzá

Hó-, jég-, vízjelek

Versre kívánkoztam. A más versére. Más hangján is szólalt meg. Tandori, jó lesz. Adta magát mellé egy farkasgyepűi hétvége. Az ég pont olyan békülésszínű volt. Közepében egy amerikai katonai repcsi. „Ki kéne békülni, mint az ég, kékülni. Ki kéne, ki kéne, ki tudja, mi kéne.” Elővettem hát a Vízjelet megint. Folyton, örökké aktuális. Nincs, akinek [...]


Itt szólhat hozzá

Másképp kerek

A figyelem tűnik fel elsőre, hogy különösen figyel az emberre. Valódi figyelemnek látszik, mintha érdekelné körülöttem minden. Nem kapcsolódik hozzá további, a kérdés csak arra vonatkozik, amit meg szeretne tudni. Úgy kérdez, mint egy kisgyerek, tisztán, nagyra tágított szemmel. Kizárt, hogy annyira bámulatos lennék, amilyen odaadón néz, kedves mosollyal, szelíden. Ha tud, szóljak, és segít. [...]


Itt szólhat hozzá

ördögi [Devilish] (mn.)

Télvégi düh. Nem segít rajta se fánk, se hosszabb nappalok, bosszant a farsang, és így, hogy szűnik a délutáni sötét, lőttek a legitim lakásban döglésnek. Olyan meghitt pedig, helyenként Königskuchen-illat, csipetnyi fahéj, képes magazinok, de nem ez itt a lényeg, hanem rohanvást a kinti zordból, bent vár a teljes nyugi. Ez mind elpárologni látszik, feszít, [...]


2 hozzászólás