A hajótemetőnél. Hagytam, hagy ússzon tovább. Nem engedtem, hogy megszerezni bottal piszkálják. Elsétáltam a romhajók mögé, mire visszatértem, lökdöste felém a Duna, a part homokja karcolta levelén a viaszt. Visszadobtam mélyre, miközben ők már a rozsdás hajóra másztak, pedig ott állt, hogy tilos. Így másztunk mi is a Tiszán, mikor árvíz után beszorult egy komp a fák közé. Féloldalra billent ugyanígy, mi pedig bejártuk végig, lent a mélyben poshadt, zöldre vált agyag és szivárvány-fekete gépzsír. Pokrócokat vittünk, és elemózsiát, fából hajlított nekünk nyilat a nagyapám. Ott töltöttük az egész délutánt, hát hogyne hagytam volna most felfedezni a roncs, halott hajót nekik. Makacs volt a Duna, hulláma kidobta elém újra, a…

*** *** *** *** *** *** ***

A cirkuszi közönség figyelmébe mindig meleg érzés: szeretet is vegyül, valahányszor a kifeszített trapézok és kötelek alá egy egész artistacsalád szalad ki. Illyés Gyula: Szellem és erőszak (…) az a két legkeservesebb kötelék-fogta borzas eb, ahogy nem ugatva, ahogy a rettenetes húskapocs kétségbeesett foglyaképp lebukva, talpra állva még, egymást mardosva már, szaladt a repülő kövek alatt (…) Illyés Gyula: Repülő kövek alatt A legsoványabb ürügy is elegendő, a leghalványabb hasonlóság elszakíthatatlan kötelék lesz, a különbség pedig egyenesen kiegészít (…) Illyés Gyula: Itt élned kell Engem fájó kötelek fognak még s tart itt lenn rossz burok, Megbúvok benne, hátrálok benne, gyáván meglapulok. De élő fájdalom, mint tojásának héját a madár, Kaparja…

Vagy ne szóljon, mindegy. Már hogy volna mindegy. Annyira gyerekes tőlem, szeretem, ha ünnepelnek. Szeretném, ha ünnepelnének. Szerettem, hogy megünnepeltek. A körém gyűlés a lényeg, az ölelések. Ölel, tutujgat, sugdos, nevet. Így szeretem. Nevetéssel. Csak nevetés legyen, mindenféle forma, szelídke mosoly vagy térdcsapkodós, könnyesen a legjobb. Semmi más, csak ez. Esküszöm, elég nekem. Ja nem, mert torta kell. Hagyomány, ősi elem. Az egésznek része, ebben tényleg mindegy, hogy egy vagy ötvenegy. Átszellemülök tőle, és leszek visszavonhatatlanul vidám. A torta rózsája ma is megvan. A moly egyszer hozzákezdett. A gyertyát békén hagyta, a rózsa szétporlott kicsit. De megvannak. Anyunál a spejzban, hátul, a legfelső polcon.