Havonkénti archívum: 2017 december
Az otthon éve
Van bivaly, ló, ez a kakas éve volt. A kínai szerint számítom, mert nekünk ott kezdődött el. Aznap, mikor a majom leköszönt, fagyban, hóban, még épp a vastag ón előtt. Beköltöztünk. Nem egyszerű hurcolkodás volt, nem egy szimpla ügy, kijutott nekünk a jóból. Attól kezdve arra vártunk, hogy valamikor majd azt mondjuk, megérte. Egy darabig […]
Csendes éj
Eljött. Hát nem ezt vártuk vajon, nem erre készülünk már mióta. Nem ezért törtük össze magunkat és magunkon kívül bárkit. Hogy meglegyen minden. Mindenkinek minden. Ma még a legelvetemültebb halogatók is fellélegezhetnek. Lett, amennyi lett. Ha lista volt, ki lehet dobni. Ami nincs, már nem is lesz meg. Ó, szép fenyő. Voltak csodás karácsonyok. Nagyjából […]
Menedékházat menteni
Nagymamám halni készült a Csengeryben. Nap mint nap bent voltam nála. Megfésültem gyönge kis haját, végigtöröltem langyos törölközővel a mellkasát. Vágtam barázdált körmeit, tenyeremmel fogtam fel az álláról lecsorgó joghurtcseppeket. Az utolsó délelőtt kitoltam a szűk teraszra, ahol én már nem fértem el. Jázmint vittem neki, mikor nyújtottam, nyitotta a száját felé. A következő nap […]
Jöjj be a házba, vesd le ruhádat
A Webernek tetszett a hajnalom. Pedig csak teregettem, köntösöm zsebében telefon. Minálunk úgy lehet mosni, ki kell érte menni a házból. Mikor ide költöztem, féltem, sőt utáltam, hogy oda a komfort, leugrik az ember a jó melegben, aztán mos, itt nincs sansz ilyesmire. Hiba volt félni, mert nem hogy kibírtam, de megszerettem. Főleg december hajnalon. […]