december | 2017 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2017 december

Az otthon éve

Van bivaly, ló, ez a kakas éve volt. A kínai szerint számítom, mert nekünk ott kezdődött el. Aznap, mikor a majom leköszönt, fagyban, hóban, még épp a vastag ón előtt. Beköltöztünk. Nem egyszerű hurcolkodás volt, nem egy szimpla ügy, kijutott nekünk a jóból. Attól kezdve arra vártunk, hogy valamikor majd azt mondjuk, megérte. Egy darabig [...]


Itt szólhat hozzá

Csendes éj

Eljött. Hát nem ezt vártuk vajon, nem erre készülünk már mióta. Nem ezért törtük össze magunkat és magunkon kívül bárkit. Hogy meglegyen minden. Mindenkinek minden. Ma még a legelvetemültebb halogatók is fellélegezhetnek. Lett, amennyi lett. Ha lista volt, ki lehet dobni. Ami nincs, már nem is lesz meg. Ó, szép fenyő. Voltak csodás karácsonyok. Nagyjából [...]


Itt szólhat hozzá

Menedékházat menteni

Nagymamám halni készült a Csengeryben. Nap mint nap bent voltam nála. Megfésültem gyönge kis haját, végigtöröltem langyos törölközővel a mellkasát. Vágtam barázdált körmeit, tenyeremmel fogtam fel az álláról lecsorgó joghurtcseppeket. Az utolsó délelőtt kitoltam a szűk teraszra, ahol én már nem fértem el. Jázmint vittem neki, mikor nyújtottam, nyitotta a száját felé. A következő nap [...]


Itt szólhat hozzá

Jöjj be a házba, vesd le ruhádat

A Webernek tetszett a hajnalom. Pedig csak teregettem, köntösöm zsebében telefon. Minálunk úgy lehet mosni, ki kell érte menni a házból. Mikor ide költöztem, féltem, sőt utáltam, hogy oda a komfort, leugrik az ember a jó melegben, aztán mos, itt nincs sansz ilyesmire. Hiba volt félni, mert nem hogy kibírtam, de megszerettem. Főleg december hajnalon. [...]


Itt szólhat hozzá