december | 2017 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2017 december

Menedékházat menteni

Nagymamám halni készült a Csengeryben. Nap mint nap bent voltam nála. Megfésültem gyönge kis haját, végigtöröltem langyos törölközővel a mellkasát. Vágtam barázdált körmeit, tenyeremmel fogtam fel az álláról lecsorgó joghurtcseppeket. Az utolsó délelőtt kitoltam a szűk teraszra, ahol én már nem fértem el. Jázmint vittem neki, mikor nyújtottam, nyitotta a száját felé. A következő nap [...]


Itt szólhat hozzá

Jöjj be a házba, vesd le ruhádat

A Webernek tetszett a hajnalom. Pedig csak teregettem, köntösöm zsebében telefon. Minálunk úgy lehet mosni, ki kell érte menni a házból. Mikor ide költöztem, féltem, sőt utáltam, hogy oda a komfort, leugrik az ember a jó melegben, aztán mos, itt nincs sansz ilyesmire. Hiba volt félni, mert nem hogy kibírtam, de megszerettem. Főleg december hajnalon. [...]


Itt szólhat hozzá

Öngyújtó, illatszer, nyakkendő elé

Harminc év van köztünk. Idén még fiatalok vagyunk, jövőre fordul a kocka. Megöregítenek minket a nyolcas végű évek. Hiába, mi úgy is szépek leszünk együtt, a nyolcvan meg az ötven. Ma ünnep van, köszöntünk. Apám nem szereti, ha ünneplik. Ne legyen semmiféle cécó, és tárgyak se kellenek. Maradjunk annyiban, hogy itt a mandarin-illatú december, örüljünk [...]


Itt szólhat hozzá