Van bivaly, ló, ez a kakas éve volt. A kínai szerint számítom, mert nekünk ott kezdődött el. Aznap, mikor a majom leköszönt, fagyban, hóban, még épp a vastag ón előtt. Beköltöztünk. Nem egyszerű hurcolkodás volt, nem egy szimpla ügy, kijutott nekünk a jóból. Attól kezdve arra vártunk, hogy valamikor majd azt mondjuk, megérte. Egy darabig nem mondtuk. Lassan jött meg, mint a szerelem. Úgy értem, ahogy Laclos értette. Ha az ember túl heves, akkor kevésbé finom. Dehogy volt hév, helyette is inkább a kétkedés. Ha már szeretni nem, legalább megszokni sikerül-e. Szó se volt Kunderáról, az édes lassúságot elvesztegető sietség nem volt más, mint álom. Hamarabb mondtuk ki, mint számítottunk,…

Eljött. Hát nem ezt vártuk vajon, nem erre készülünk már mióta. Nem ezért törtük össze magunkat és magunkon kívül bárkit. Hogy meglegyen minden. Mindenkinek minden. Ma még a legelvetemültebb halogatók is fellélegezhetnek. Lett, amennyi lett. Ha lista volt, ki lehet dobni. Ami nincs, már nem is lesz meg. Ó, szép fenyő. Voltak csodás karácsonyok. Nagyjából tízévesen érnek biztonsággal véget. Aztán valamikor harminc körül, mikor megszületik a gyerek, azt hiszed, átéled majd megint. Át, persze. Csak a következő pillanat sötétül el. Egyeztetni kell. Mikor, melyik családhoz, annak épp melyik tagjához megyünk. Egy idő után beáll. Vérrel, könnyel, de összerázódik az új rend. Évről évre azt hiszed, össze. Nem elégedett soha senki…

Nagymamám halni készült a Csengeryben. Nap mint nap bent voltam nála. Megfésültem gyönge kis haját, végigtöröltem langyos törölközővel a mellkasát. Vágtam barázdált körmeit, tenyeremmel fogtam fel az álláról lecsorgó joghurtcseppeket. Az utolsó délelőtt kitoltam a szűk teraszra, ahol én már nem fértem el. Jázmint vittem neki, mikor nyújtottam, nyitotta a száját felé. A következő nap mentem volna megint, de már nem volt kihez. Mentem volna fésülni, törölni, etetgetni szépen. Másnak ez nehéz ügy, nekem könnyű. Félelem, viszolygás nélkül. Használnom kell ezt a könnyűséget. Jóra fordítani, valaki javára. Dajkáltam magamban, hagytam kifejlődni. Mire kész lett, úgy hívták, hogy Hospice. Tíz éve történt. Azóta eljutottam a muskátlis-rózsavirágos Kenyeres utcáig. Részem lett. Ha…

A Webernek tetszett a hajnalom. Pedig csak teregettem, köntösöm zsebében telefon. Minálunk úgy lehet mosni, ki kell érte menni a házból. Mikor ide költöztem, féltem, sőt utáltam, hogy oda a komfort, leugrik az ember a jó melegben, aztán mos, itt nincs sansz ilyesmire. Hiba volt félni, mert nem hogy kibírtam, de megszerettem. Főleg december hajnalon. Mikor mellen vág a hideg. A tested még ágytól meleg. Kimész, és letüdőzöd a telet. Hó, kéményfüst, megfagyott pára. Fenyő és fényes ablaknégyzetek. Fázni kezdek. Csinálok gyorsan egy képet, máskor hármat-négyet, most elég az egy. Megőrizni éppen. Komplett vintage karácsonyi képlet. Régi telek kúsznak be nedves pulóverek, vizes pólók, nyirkos alsógatyák elé. Teregetek úgy, hogy…