január | 2017 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2017 január

Közben felvillant a halál gégéje

Leginkább egy napórát hordanék a karomon. Kár, hogy a szervezetünkben nem nő növény, például málna. Mózes miért volt ilyen dühös? Kálium-judit. Az én órám tényleg hisz abban, amit mondok. Visszajön ez a honérzet, ha nem veled vagyok. Az anya, az gyűjtőfogalom. Ott van az arcodon a Wifi-jel. Apa, jobbra van a Beled. Migráns fejfájás. Franciaország [...]


Itt szólhat hozzá

Jó volna jó

Hogy nem vagyok se itt, se ott, múlt és jövő közt ingázok, előkerülnek elfeledett blúzok, legkedvesebb piros blúzom azon a szép helyen, ahol megjelenni különösen akkor szerettem, mikor volt bennünk rendszer. Megnyugtató volt és komfortos, mint egy jó fotel, lehetett belesüppedni, aztán várni a következő estét, hogy belesüppedj megint. Régi és új, egyszerre van bennem [...]


Itt szólhat hozzá

Lewandowskitól Shabbatig

Ötvennégy plusz kettő fénykép. A félredobottak. Csak gyűltek, gyűltek, mert épp sehova nem passzoltak. Az ember időnként fájlnagytakarít. Ezek úszták meg. Innen-onnan. Kórházi pléden egy váratlan kalap. Tolltartó, hogy milyen precíz a kisfiam. EB-gól-, zsíroskenyér-mámor. Nyizsnyij novgorodi gatyaszár és izlandi sár. Zsinagóga Krakkóban, és VOLT Fesztivál. Festett koponya savanyú spárga után. Ilyenek gyűltek össze-vissza. De [...]


Itt szólhat hozzá

Vízkereszt, vagy amit akarok

Annyival intézem el, a 6 az ördög száma volt, a 7 ezzel szemben mesés. Legyen így, valódi mese, muszáj, hogy így legyen, nem adom alább. Minden számnak más színe van, a 7, az sárga, százféle, főleg dohány és nap, a legmelegebb sárga, ha a kettő összeolvad. Elengedhetetlen alkotórész a melegség, a tükröződő fények, és ha [...]


Itt szólhat hozzá