július | 2017 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2017 július

Cumi szögesdrót alatt

Találni jó dolog. Megtalálni, ami elveszett, de még inkább azt, ami sose volt a tied. Ami uratlanná lett, mert már senkinek se kellett. Vannak tipikusan találós emberek, ők ráakadni kincsre bárhol képesek. Nálunk kettő is van ilyen, az egyik úszómedence alján ezüst karperecre, fűben aranygyűrűre lel, a kisebb inkább mennyiségre, semmint minőségre megy. Házunkban műanyag [...]


Itt szólhat hozzá

A dögöt muszáj eltakarítani

Van olyan érzésem, bármerre nézek, elfog a félelem, nem igazi félsz ez, nem tudom, pontosan mitől is félek, mert valódi dráma sűrűjében még nem éltem, csak tanultam meg olvastam róla bőven, ez a sok ütközet úton-útfélen, hiába voltam úgy el eddig, hogy kizártam, ki akartam zárni, de mostanra bekúszik a bőr alá szépen, és az [...]


1 hozzászólás

Málna és cián

Pedig gyönyörű barackok voltak. Mind egyforma nagy, hibátlanul narancs, foltban pici piros, akárha diszkrét smink volna. Gondolkozni kellett, mi legyen velük, mert enni jó, lekvárnak még jobb, ha meg tovább megyek, egyenesen pitébe termett. Levittem a pincébe vödröstül, hogy időt nyerjek. Közben eltelt egy nap, szemüvegkeretért jártam be kisvárosom boltjait. Emitt csak hümmögtek ismerősen, ennyire [...]


3 hozzászólás

Külön-létek

Mikor óvodába mentek, nem fájt a fejem miattuk. Tudtam, jó helyen lesznek békés, szép, szerető környezetben. Úgy is volt, se nyűg, se sírás, együtt örültünk az ottlétnek. Pár nap után, az itthoni csöndben esett le, innentől az életüknek lesz egy szelete, amit nem ismerek meg sose. Amire csupán egy picike résen keresztül nézhetek, és akkor [...]


Itt szólhat hozzá