Havonkénti archívum: 2017 március
A test meg a lélek
Picit hagytam hűlni, húztam az időt. Mikor a várakozásban már nem találtam jót, mikor sürgetővé vált, én meg nyugtalanná, kitűztem a napot. Nem csinálok másból ekkora felhajtást, most rákészülök extrán. Esős, inkább hideg késődélután. Blúzom vajsárga, és bő a szivarszoknyám. Nem veszek se kólát, se chipset. Magam köré fonom a kabát ujját. A fakó ánégyes […]
Terasz, tavasz!
Van egy Ikeás kanapém. Kimaradt a rendszerből. Eladni képtelenség, semmit nem ér. Hurcolni Óvárra szintén, az a picike ház rogyásig teli, sehova nem fér. Az ágy tehát marad, inkább dívány, még inkább sezlon. Gyönge fenyőkeret, pár satnya rugó, ócska, szürke huzat. Ma úgy mondanák, Espevär rugós ágyalap. Pőrén, se ágybetét, se szivacs. Van viszont letakarni […]
A kétségbeesést álomhabnak véljed
Micsoda igazságtalanság. Ott éltem vele huszonnégy éven át, és még meg sem említem. Illetve említeni csak-csak, de hogy legyen itt róla bármi, az sosem történt meg. Kellett az a kétszáz év, hogy feltűnjön. Előkerüljön csinnadrattával innen-onnan-mindenünnen ez a csöndes, aggodalmas, bánatra hajló lélek. Akkoriban nem volt más, mint kézenfekvő és kötelező és túlzás. Kisvárosomban Arany […]
Szabó család
Szegrül-végrül mi is Szabók vagyunk. Számomra először ez ott derült ki, mikor kisvárosomban egy hajókoffer-szerű ládát mutattak a múzeumban. Tetején festett, vörös betűk, harsány cikornyák, Szűrszabó. Valamelyik szülőm elmagyarázta mi az a szűr, aztán fölvetette, nem kizárt, a láda valamikor a miénk volt. Merthogy ugye mi is Szabók, a szűr meg létforma kérdése. Hetykén látogattam […]