szeptember | 2018 | ritaritmia

Havonkénti archívum: 2018 szeptember

Textilhajgumi

Hozzáfogni sírni, hogy de mennyire szarul alakult, nem jön össze a terv, nem úgy, ahogy megálmodták, ej, de kár, hogy mindenki csak saját magára fixál, azzal van elfoglalva, és persze beáldozni nem akarja a kényelmét vagy mijét, meg hogy hord össze százféle indokot, csak azt az egyet nem mondja ki, ami miatt lefújja az egész [...]


Itt szólhat hozzá

Gyöngyszeme egy gyűjteménynek

Úgy tűnt, semminek nincs értelme, amikor kitaláltam, hátha ez a megoldás, összegyűjteni pár érdekes embert. Nem gondoltam nagy dolgokra. Nagy-Magyarország formájú anyajegy, hézagos mandarin nyelvtudás, sőt megelégedtem volna egy jól megcsinált frizurával is, amilyennel anyám tért haza péntekenként hetvenöt tájt. Bárki felkerülhetett a listára, nem volt benne rendszer, nem akartam megkötni magam elvárásokkal, kellett a [...]


Itt szólhat hozzá

Álomkergető nagy kaland –
avagy pompásan buszoztunk

“Puszta véletlenségből és minden különösebb cél nélkül be tudjuk kóborolni a földkerekséget. Akárcsak azok a növényfajták, amelyek szárnyas magvait szerteszét hordja a szeszélyes tavaszi szél. Ugyanakkor mondhatjuk, hogy véletlen mint olyan eleve nem létezik. Ami megtörtént, az egyértelműen megtörtént, ami nem, az világos, hogy nem, igaz? Vagyis mi olyan lények vagyunk, akiknek a háta mögött [...]


Itt szólhat hozzá

A kád, az ösvény

Az ember fogja magát, aztán. Az ember fogja a legjobb barátnőjét, aztán. Fogja annak lányát, aztán. Meg a saját legkisebb fiát, aztán így, hogy összefogott mindenki kedveset, talál egy helyet. Egy jól bevált helyet találni érdemes, hozzá a jól bevált emberek. Ennyi, kész a recept. Nincs benne sok rizikó, hát milyen lenne, isteni jó. Visszasírnivaló. [...]


Itt szólhat hozzá